Áldás, békesség!
Mai igénk: Zsolt 15, 12
„Gondol ránk az Úr, meg fog áldani.”
Református énekeskönyv, a 115. zsoltár 8. verse:
Megáld a nagy Úr Isten titeket,
Ki teremté a mennyet és földet minden szép ékességgel.
Ő magának az eget megtartja, földet az emberfiaknak adja,
Hogy azt meglakják széjjel.
Charles Haddon Spurgeon gondolatai
Az Úr valóban gondolt ránk, gondoskodott rólunk, megvigasztalt, megszabadított és vezetett. Gondviselése minden lépésünkben törődött velünk, még a legkisebb ügyünk sem volt jelentéktelen a számára. Egész életünk során gondolt ránk, szünet nélkül. Voltak persze alkalmak, amikor különösképpen megtapasztaltuk gondoskodását, és ezekre nagy hálával gondolunk vissza. Igen, valóban „gondol ránk az Úr”.
A mondat második része értelemszerű következménye az elsőnek. Mivel Isten nem változik, a múlthoz hasonlóan a jövőben is mindig gondol ránk. És ha Ő gondol ránk, abból áldás származik. De itt nemcsak ésszerű következtetéssel, hanem ihletett kijelentéssel van dolgunk: Isten Szent Lelkének ereje is kijelentette ezt nekünk. „Meg fog áldani”. Ez nagy és kifürkészhetetlen dolgokat jelent. Mivel ez az ígéret nincs időhöz kötve; a végtelenbe nyúlik. Megáld minket a maga isteni módján, öröktől fogva, mindörökké. Ezért mondjunk Istennek együtt hálát!
115. zsoltár: Nem nekünk, Uram, nem nekünk…
