Áldás, békesség!
Mai igénk: Ézs 57,18
„Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Gyógyítani, vezetni, vigasztalni (Ézsaiás 57,18) – ezek Isten cselekedetei Pünkösdkor. Isten figyelemmel kíséri útjainkat; kegyelem, ha ezt megteszi, mert engedhetné, hogy a saját utunkat járjuk, anélkül, hogy ránk tekintene. Ő azonban látta útjainkat – látott bennünket megsebzetten, tévelyegve, megfélemlítve. Most eljött, hogy meggyógyítson bennünket…
Nem kínoznak többé már emlékek, minden fájdalom a semmibe, a feledés homályába süllyed, mint egy szeretett ember jelenlétében. Isten közelebb van hozzánk, mint ami elmúlt.
Isten vezetni akar minket. Az embert nem minden útján vezeti Isten, gyakran hosszasan haladhatunk saját útjainkon; ezeken a véletlen játékszerei vagyunk, és nem tudhatjuk, vajon szerencsét vagy szerencsétlenséget hoznak-e nekünk. A saját utak körei mindig önmagunkhoz vezetnek vissza. Isten útjai Istenhez vezetnek. Isten a szerencsén és a szerencsétlenségen keresztül is mindig magához vezet. Erről ismerjük fel Isten útjait.
Isten vigasztalni akar minket. Isten csak akkor vigasztal, ha elegendő ok van rá – ha az ember nem lát már kiutat, ha félelemmel tölti el az élet értelmetlensége. A világ a maga valóságában mindig szorongással tölt el bennünket. De az, aki megvigasztaltatik, többet lát és többet kap, mint a világ; övé lesz az élet Istennel. Semmi nincs szétrombolva, elveszve, ha Isten nyújt vigaszt.
Hogyan gyógyít, vezet és vigasztal Isten? Kizárólag azáltal, hogy egy hangot ad bensőnkbe, mely szól, imádkozik, hív, kiált: „Szeretett Atyánk” (Galata 4,6). Ez a Szentlélek, ez Pünkösd.
373. dicséret: Jövel, teremtő Szentlélek…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/j-vel-teremt-szentl-lek
