Áldás, békesség!
Mai igénk: Mt 5, 33-37
„Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál.
Én pedig azt mondom néktek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke,se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa, de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
Hargita Pál lelkipásztor (Pápa) gondolatai:
Vannak írásmagyarázók, sőt vannak keresztyén közösségek, akik számára ezekben a versekben az a nagy kérdés: szabad-e esküdni? A központba a 34. verset teszik: „Én pedig azt mondom néktek, hogy egyáltalán ne esküdjetek” Közben magyarázatukban és magatartásukban ugyanolyan szőrszálhasogatók lesznek, mint a régiek, akik számára az volt a kérdés, hogy melyik eskü érvényes: az-e, amit a templomra tettek, vagy az, amit a templom aranyára.
Mi ebben a kérdésben is teljes szívvel elfogadjuk az atyák tanítását. Kálvinnal valljuk mi is: olyankor, amikor azt Isten dicsősége, vagy felebarátaink érdeke okvetlenül megköveteli, esküdhetünk, sőt esküdnünk is kell, mert az a fő dolog, hogy az esküt nem egyéni szeszélyből, hanem a közjó érdekében tesszük.Az az eskü, amelyet valamely hatóság felszólítására, vagy rendeletére teszünk, nem ütközik bele a parancsolatba, mivel a hatóságnak egy más helyen Isten megadta a hatalmat az eskü kivételére (Institutio). Heidelbergi Káténk pedig így tanít e kérdésben: Esküdhet valaki keresztyén módon is az Isten nevére? Igenis, ha ezt alattvalóitól a világi felsőbbség vagy valamilyen szükség követeli, hogy így tartsuk fenn és biztosítsuk hitelünket és igazságunkat Isten dicsőségére és felebarátaink javára. Az ilyen esküvés ugyanis Isten igéjén alapszik és ezért azt Istennel szentjei mind az Ó-, mind az Újszövetségben helyesen gyakorolták is.
Egyházi életünkben érvényes esküformánkhoz tegyünk egy szerény megjegyzést. Amikor az eskü végén azt mondjuk: Isten engem úgy segéljen!, ezt nem abban az értelemben kell gondolnunk, hogy úgy segéljen, ha úgy cselekszem; hanem Isten engem úgy segéljen, hogy úgy cselekedhessek. Mert az eskü megtartásában is csak Isten kegyelme segíthet; nekem nincs semmim: ég, föld, szentségek, saját fejem; semmi nem az enyém, egyiket sem hívhatom segítségül fogadalmam megtartásához. Csak az Isten kegyelme segíthet rajtam, hogy az igenem igen, a nemem pedig nem legyen. Mert nem az tölti be Jézus parancsát, aki megtagadja az eskü letételét, hanem az, aki megbízható szavaiban és hűséges ígéretei teljesítésében akkor is, amikor nem esküszik.
Gyülekezeti énekünk: 107. zsoltár
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/dics-rj-tek-az-urat-mert-nagy?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
