Mai igénk: A 111. zsoltár
Zsolt 111, 5
„Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére.”
Református énekeskönyv, a 111. zsoltár 3. verse:
Csuda dolgait az Isten szerzette emlékezetben
Kegyes és irgalmas kedvéből. Azoknak ételt ád bőven,
Akik őtet félik híven; megemlékezik kötéséről.
Charles Haddon Spurgeon gondolatai:
Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú éveken át az Úr adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak, vagy a Kerít-patak (1Kir 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette. Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk lesz.
A kegyelmi szövetség szellemi áldásaival azonban örökkön-örökké el fog halmozni bennünket Isten, mindig olyan mértékben, ahogyan arra szükségünk van. Isten nem feledkezik meg szövetségéről, és sohasem cselekszik úgy, mintha megbánta volna, hogy megkötötte azt. Akkor is emlékezik szövetségére, amikor olyan kihívóan viselkedünk Vele szemben, hogy megérdemelnénk, hogy elpusztítson. Ő nem szűnik meg szeretni, védelmezni és vigasztalni minket, amiképpen azt megígérte nekünk. Szövetségének minden egyes szavára és részletére emlékszik, és soha egyetlen szava sem marad beteljesületlenül.
Mi azonban sajnos keveset gondolunk az Úrra: pedig Ő szüntelenül kegyelmesen törődik velünk. Ő nem felejtkezik el sem egyszülött Fiáról, a szövetség pecsétjéről, sem a Szentlélekről, akinek a működése révén jött létre a szövetség, sem a saját becsületéről, amellyel elkötelezte magát a szövetség mellett. Ezért „az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll” (2Tim 2,19), és egyetlen hívő sem veszti el azt az örökséget, amelyet Isten a szövetségben biztosított számára.
111. zsoltár: Hálát adok, Uram, néked…
