Mai igénk: János 4, 28
„Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek.”
Szathmáry Sándor teológus, lelkipásztor gondolatai:
„Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek”. Az asszony szinte magát hagyta ott, amikor korsóját otthagyta. A tanítványok a csónakot hagyták ott, Zákeus összeharácsolt kincseit, Pál összegyűjtött tudományát és tökéletességig elért igazságát. Assisi gazdag életét, Luther apja által kijelölt útját, Schweitzer Albert négy diplomáját. Csak az ottmaradt korsó – legyen az kinél-kinél formájában és tartalmában más – hirdeti hitelesen: találkoztam Jézussal. Más úton, más célokkal megyek tovább. Az asszony vizet jött meríteni és ehhez a korsó nélkülözhetetlen. Ha a korsót otthagyja, azt jelenti, hogy elfelejti amiért jött. Sarkából fordította ki életét ez a találkozás, és többet kapott annál, mint amit várt. A Jézussal való találkozás jelentősége ez: nem annyit kapok, mint amit el tudnék képzelni, hanem annyit, hogy minden szükségemet betölti. „Azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek” (János 10,10), mondja Jézus magáról, küldetését összefoglalva.
És ez nem jelent mást, mint hogy Jézus nem az élet tört részeit adja, mint minden vallás vagy filozófia, hanem betölt a maga ajándékával. Ahányszor pünkösdkor olvassuk: beteltek Szentlélekkel, – ugyanannyi: beteltek Jézussal egészen. Életük üres edényét Jézus csordultig megtöltötte. Ez a teljesség azért is figyelemre méltó, mert embernek lenni annyit jelent, mint töredezett életet hordozni. Amilyen ennek az asszonynak az élete is volt. Hiányzott a férje, a szeretet és a szerelem életét betöltő hatalma. Az ember akkor is küzd szükségeivel ha szegény, és akkor is, ha gazdag.
De Jézus a teljességet adja.
485. dicséret: Jézus Krisztus, szép fényes hajnal…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-krisztus-szep-fenyes?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
