Áldás, békesség!
Mai igénk: Zsoltárok 139, 4
„Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.„
Marilyn Taylor lelkipásztor (Texas, USA) gondolatai:
Sokáig féltem attól, hogy nyilvánosan kelljen imádkoznom. Emlékszem, hogy tizenéves koromban annyira féltem ettől, hogy a vasárnapi iskola befejeztével, amikor a tanár engem kért meg az imádkozásra, alig értettem, hogy miről is van szó, annyira izgultam. Hallottam, ahogy mások imádkoztak; úgy, mintha közvetlen telefon vonaluk lenne a mennyországgal, és szívből kívántam, hogy nekem is megadasson ez az ajándék. Felbátorított az a tudat, hogy Isten minden imát meghallgat, még ha dadogunk is, vagy nem is tudjuk igazán, hogy mit is kérjünk. Isten ismeri szívünket és már akkor is tudja mire van szükségünk, mielőtt azt kérnénk. Isten azt is megígérte, hogy elküldi Szent Lelkét, aki segít minket imádságainkban. Ha nem gondolunk arra, hogy mások mit gondolnak rólunk és Isten szeretetére összpontosítunk, valamint arra, hogy Ő úgy fogad el minket, amint vagyunk – szívünk és nyelvünk dicsérni fogja Istent. Az imádkozás tehát lehet olyan könnyű, mint egy baráttal való beszélgetés.
Urunk, kérünk emlékeztess, hogy az imádság kiváltságunk, melyet Te adtál nekünk. Bárcsak mindig erőt és bátorságot vehetnénk a Veled való napi beszélgetésből.
139. zsoltár: Uram, te megvizsgálsz engem…
