Áldás, békesség!
Mai igénk: 1 János 3, 18
„Gyermekeim, ne csak szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.”
Zs. Tüdős Klára gondolatai:
Volt nekem egy kedves barátom; a közszeretetben álló író: Fekete István, akinek a gyermekei nálam töltötték az ostrom idejét, mert a lakásukat lebombázták. Egy alkalommal gyermekeiket látogatván mesélte a következő esetet:
Amikor az otthonuk tönkrement, télvíz idején, éjszaka nekieredtek valami fedelet keresni gyönyörű, kis falun termett feleségével és gyermekeivel. A szurok-sötétben benyitottak az első nagy ház kapuján. Az akkori Sion zárda egyik nagy termébe kerültek, ahol ember ember hátán lapult, de valami elképesztő szemét közepette. Pislákoló mécses világánál meglapultak ők is azon a pokoli szemétdombon, a rémülettől megnémult tömegben. Sokáig álltak, csak álltak a sűrű csendben, amikor egyszer csak megszólalt felesége csengő hangja: Hol van itt egy seprű?
Mert ennek a szennyes emberi gubancnak itt van az a vége, aminél el lehet kezdeni a felgombolyítást. Ki-ki seperjen!
Seperjen mindenekelőtt a maga portáján, mert a saját otthon gyakori seprése taníthat meg leghamarabb arra a leckére is, hogy ne szemetelje össze az új lakótelepek szépen parkírozott utait néhány perc alatt valaki.
Mert jó volna megérteni: a külső és a belső rend, tisztaság és a szenny erősen összefügg, és árulkodó jellé válik. Szentül csak tisztítani lehet, de szennyezni nem!
274. dicséret: Ki Istenének átad mindent…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/ki-istenenek-atad-mindent
