Áldás, békesség!
Mai igénk: Máté 7, 13-14
„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.
Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.„
Hargita Pál lelkipásztor (Pápa) gondolatai:
A Mester nem magyaráz. Ez a kijelentés nem filozófiai, vagy teológiai magyarázkodásra adatott nekünk. Jézus kijelenti, hogy mi az ismertető jele a keskeny útnak, és mindezt megelőzve mondja a felhívást: „menjetek be a szoros kapun!” Ne tanakodjatok, ne tépelődjetek, ne gondolkodjatok, hanem menjetek be!
Ez a felhívás azonban nem egyszerűen csak feleletre váró felszólítás, hanem sürgető felszólítás. Igazat adok annak az írásmagyarázónak, aki azt mondja, hogy e versek értelmét Lukács evangélista felől kell megközelítenünk. Ott Jézus Isten országáról beszél, és példázatokban magyarázza annak lényegét, amikor egyszerre csak valaki közbe kérdez: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” És erre azt feleli Jézus: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” És hogy miért nem tudnak bemenni, miért rekednek kívül, arra Jézusnak egy felelete van: elkéstek, mert a ház ura bezárta már az ajtót. Eljön az idő, amikor Isten országának kapuja nincs többé nyitva, és aki azután érkezett, az elkésett.
Ez azt jelenti: nagyon eltéveszteném a bizonyságtételt, nem Jézus Lelke vezetne engem, ha most filozófiai, teológiai, vallástörténeti fejtegetést adnék a széles útról és a keskeny útról. Nekem az a megbízatásom, hogy felmutassam: csak két út van. Jézus nem ismeri az ú.n. „arany középutat”. Az Örökkévalónak az az üzenete az Ő népéhez: „Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is… Válaszd hát az életet!”
A keskeny út az élet útja. Nem kitaposott, kényelmes, virágos út, hanem szűk és tövises út ez. Nem a tömegek útja, hanem a magányosságé, a kereszté és a megaláztatásé. Ennek az útnak egyes állomásai: önmegtagadás, keresztvállalás, megaláztatás, látszólagos vereség és Golgota. Ez a keskeny út Jézus útja. Sőt annál több: maga Jézus. Az, Aki így szólt hozzánk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
A széles út kényelmes. Ez a közfelfogás szélesre kitaposott útja, a mindenki útja. Ezen az úton sokan járnak, de ez az út a halál útja, kárhozatba visz. Ahogyan Jézus nem magyarázta, hogy mi az élet, itt sem magyarázza, hogy mi a kárhozat.
Imádságra készülve, csendben vigasztaljuk meg szívünket, figyeljünk bensőnk halk szavára: melyik úton járjunk? Halljátok szeretteim Jézus szavát: „menjetek be a szoros kapun!”
32. zsoltár: Ó, mely boldog az oly ember…
