Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 6. részének 19-21. versei:
19, Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,
20, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.
21, Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
Hargita Pál lelkipásztor (Pápa) gondolatai:
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma nem a természeti ember vallása. Nem úgy van, hogy csak jóindulat és józan ész kell a Jézus Krisztus tanításának elfogadásához. Nem, ahhoz minőségi változásnak kell történnie az ember életében. Isten Lelkének dolgait a nem lelki ember bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes azokat, mert azokat csak lelki módon lehet megítélni, tanítja az apostoli levél (1Kor. 2,14). Gondoljunk csak a Hegyi Beszéd nagy nyitányára, a boldogságról szóló tanítására. Jézus azokat tartja boldogoknak, akiket mi szerencsétleneknek szoktunk mondani: a szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az üldözötteket. De így van ez a szeretetről szóló tanításával is. Az ember úgy gondolja, hogy elég azokat szeretni, akik őt szeretik. Jézus világosan megmondja, hogy erre a vámszedők és a pogányok is képesek; az övéinek az őket gyűlölőket, üldözőket, az ellenségeiket kell szeretniük, mert csak így lesznek a mennyei Atya gyermekei.
Most pedig itt van előttünk a kincs gyűjtésről szóló tanítása. Ne mondjátok, hogy ez kedves beszéd a mi fülünknek. Mai alapigénkben Jézus az ember ősi vágyát, gyűjtőszenvedélyét helyez Isten Lelkének világosságába. Ha most Kálvin Jánost idézem, alig fogjátok elhinni, hogy e szavakat a 16. században írta le nagy reformátorunk. Úgy hangzanak, mintha a ma emberéről, a 20. századról írta volna e jellemzést: „A világban széltében uralkodik az a főbenjáró veszedelem, hogy az emberek őrjöngenek a telhetetlen birtok-vágytól.” És ne mondjuk, hogy a ma emberére ez nem vonatkozik, mert hogy közöttünk az emberek nem őrjöngenek a telhetetlen birtoklási vágytól. Bizony nálunk is sokak életében uralkodik ez a főbenjáró veszedelem! Jézus, az Anyaszentegyház Ura, Aki itt jár a hét arany gyertyatartó között, hirdeti nékünk az ő örök evangéliumát: „Ne gyüjtsetek magatoknak…”
Vigyázzunk, úgy ne járjunk Jézus tanításával, mint más beszéddel. Mivel az első félmondat felidegesít bennünket, a végére már nem is figyelünk. Jézus nem csak azt tanítja itt, hogy ne gyűjtsünk, hanem azt is megmondja határozottan, hogy mit gyűjtsünk. Figyeljünk e kijelentés kettős üzenetére:
Ne gyűjtsünk múlandó kincseket!
Gyűjtsünk maradandó kincseket!
229. dicséret: Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat…