Mai igénk: Márk 6, 49-52
” Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.
Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.
Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.”
Oswald Chambers gondolatai:
Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet, ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott. Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja. Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket, pedig nem. Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy nem. Istennél nem az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk.
Mi az én álmom Isten céljáról? Az az Ő célja, hogy most, ebben a pillanatban tőle és az Ő hatalmától függjek. Ha a nyugtalanság közepette nyugodt maradok és nem ijedek meg; elértem Isten célját. Istennél a cél maga a folyamat: hogy lássam Őt járni a hullámok felett, ha se part, se siker, se cél nincs is a láthatáron, bennem mégis megmarad az a feltétlen bizonyosság, hogy minden rendben van, mert látom, hogy Ő a tengeren jár. Istent nem a dolgok végső kialakulása, hanem lefolyása dicsőíti, az, ahogyan átmegyek rajtuk.
Isten nevelése mostanra szól, nem pedig a jövőre. Ebben a pillanatban van velem célja, nem később. Ne érdekeljen, hogy mi lesz engedelmességünk következménye. Amikor a következendőkre gondolok, máris rossz úton járok. Isten célnak tekinti azt, amit az ember nevelésnek és felkészülésnek mond.
Isten célja: felismertetni velem, hogy Ő életem mostani zűrzavarán is tud járni. Amíg a távolabbi célra ügyelünk, nem fordítunk elég figyelmet a jelen pillanatra, de ha rájövünk, hogy az engedelmesség a célunk, akkor életünk minden pillanata értékes lesz.
27. zsoltár: Az Úr Isten az én világosságom…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-ur-isten-az-en-vilagossagom
