Áldás, békesség!
Mai igénk: Máté 5,13
„TI vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Mind a három fajta keresztyénség – a megalkuvó, a szemforgató és a komédiáskodó – egy közös okból olyan, amilyen. Számában szaporodni, tömegében nőni, jelentőségében hatalmasodni szeretne. Ezért alkuszik meg (hogy elhárítsa az elvi akadályokat mások csatlakozási kedve elől), ezért farizeuskodik (hogy legalább saját személyében el ne szakadjon), ezért ölt álarcot (hogy gyanútlanokat megejtsen és narkotizáljon, mintha a keresztyénség feladata az ő hűséges kiszolgálásuk lenne, nem egyéb).
Krisztus Urunk a Hegyi beszédben világosan kijelenti, hogy az effajta mesterkedések sarkalatos tévedések is, hasztalan törekvések is. A keresztyénségnek nem az a feladata, hogy elterjedjen. Sohasem lesznek a Krisztus megváltottai sokan, és különösképpen sohasem fog soraikba beállani az egész emberiség.„Ti vagytok a föld sója”, ez a vers egészen más szerepet szán a keresztyéneknek, mint az eszme népszerűsítői; a só nem változtatja sóvá azt, amit megsóz, hanem áthatja. Minden, amit megsóznak: sós, nem pedig só.
Az bizonyos, hogy mindent a világon csak sóval sózhatnak meg. A keresztyén misszió feladata tehát nem az, hogy önmagát felhigítsa, összevegyítse, vagy éppenséggel pótolni próbálja, hanem az, hogy önmagát megkeresse a föld kerekségén, és azonmód érvényesítse is. Az igazi sót is bányásszák, vagy főzik, nincs azonnal kéznél. De szükséges a sót egy hektoliter tengervízből kifőzni, és aztán sózni vele, ami megsózandó: mégiscsak szerencsésebb tevékenység, mint kész só kristályokat beleszórni egy hektoliter vízbe abban a hiszemben, hogy ami eddig egy marokkal volt mindössze, ímé, mostantól kezdve egész hordóval van; tehát több és sokkal hatékonyabb, mint eddig.
A természetrajz azt tanítja a sóról, hogy kocka alakban kristályosodik. Hiába faragod más formába, hasztalan állod útját, felesleges fáradtság összetörnöd; a kocka átüt az erőszakos vonalakon és síkokon, jelentkezik a torzókban is, és az ízzé-porrá tört sódarabocskák nagyító alatt hexaédert mutatnak mégis. Ezt a nagy következetességet: – hogy ne mondjam – elvhűséget a földnek sói is meg kell mutassák.
Ami a megízetlenülést illeti, vegyük tudomásul, hogy a világon egyes-egyedül a sónak a feladata, hogy sózzon. Egyéb feladata ellenben nincs a sónak, és nem is lehet. Minden más feladat másra bízatott. Ezért utálja a világ azokat, akiknek az volna a dolguk, hogy keresztyének legyenek, és mégis valami mást próbálnak csinálni. Mert kicsodák azok a „ti”? Mi vagyunk azok, akik ezt a verset elolvastuk, és nem tudunk közömbösen elhaladni mellette. Mi, mi, mi, nem mások!
139. zsoltár: Uram, te megvizsgálsz engem…
