Áldás, békesség!
Mai igénk: Lukács 8, 43-48
„Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, (és minden vagyonát orvosokra költötte), de senki sem tudta meggyógyítani,
odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása.
Jézus ekkor ezt kérdezte: Ki érintett engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted.
De Jézus ezt mondta: Valaki megérintett engem, mert észrevettem, hogy erő árad ki belőlem.
Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal.
Jézus pedig ezt mondta neki: Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!”
Horváth Loránd lelkipásztor (Toronto, Kanada) gondolatai:
Lukács evangélista egy asszonyról ír, aki tizenkét éve hordozta rejtett, az emberek szemében tisztátalannak, vagy szégyenletesnek tartott betegségét. Sokaknak lehet rejtett betegsége. Nincs talán ember – a leghíresebbek sem – akiknek nem kellene elrejteni valamit mások előtt. Nem lehet felelőtlennek nevezni az asszonyt, hogy nem kezelteti magát; az Írás is elárulja, hogy mivel tizenkét éve hordozta a betegséget, minden vagyonát orvosokra költötte. Vannak életünknek olyan terhei, amelyeket egy ideig el kell hordozni bármily keserűnek is tűnnek azok. Babits Mihály írja egyik vallomás-szerű versében: „bűvös körömből nincsen mód kitörnöm…” (A lírikus epilógja). Egy hosszú betegség alázatra, bűnünk megkeresésére, Istenhez térésre ösztönözhet. Isten a szenvedéseket nem véletlenül adja, azoknak nevelő szerepük van életünkben és el lehet gondolni, hogy ezek által magasabb lelki tartalomra akar eljuttatni minket.
Hogy a hitnek milyen mély csatornáját vájta ki ez a szenvedés az asszony életében; jól mutatja a Máténál leírt gondolat: „Ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.” (Máté 9,21). Itt találkozhatunk a Megváltóba vetett feltétlen hittel, amely hegyeket képes megmozgatni! Amit tizenkét évi, sok orvosnál tett kísérletezés nem tudott megoldani, azt a lehetetlen kérdését viszi most az asszony Jézushoz. Az asszony hite igazolást nyert! „Amint megérintette ruhája szegélyét… azonnal elállt a vérfolyása”. E történet egy hallatlanul nagyszerű tényre hívja fel a figyelmet. Jézusban mennyei erőközpont létezik. Ez teljesen igazolódik az által, hogy Jézus észrevette – erő árad ki belőle, hiszen azt kérdezte: „ki érintett engem?” de mégis ez a gyógyító erő tőle függetlenül ment ki, az asszony hitének és érintésének hatására. Valóban hatalom; isteni erők villódzása – a fügefa esetében halálos villáma, itt a gyógyító erők csodálatos lézersugara volt Jézus testében akaratától függetlenül. Mennyei erők központja volt; személyisége és engedelmessége által az Isten üdvözítő tervének tökéletes végrehajtójává vált.
A tanítványok itt is tagadták, hogy valami történhetett: a sokaság tolongásának és szorításának vélték Jézus észrevételét, akit azonban nem lehetett félrevezetni, mert maga érezte az erő kiáradását. „Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal.” Nem maradhatott rejtve az isteni erő ezen megnyilatkozása sem. A világ tudtára kell legyen a kegyelmi idők eljövetele Jézus személyén és munkáján át, hogy üdve a föld végéig terjedjen!
Miután a asszony és Jézus között megtörtént a személyes találkozás, Ő isteni fenséggel bocsátotta el: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!”, így kapcsolta magához ezt az emberi szívet is.
167. dicséret: Jöjj, mondjunk hálaszót…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/joejj-mondjunk-halaszot
