Áldás, békesség!
Mai igénk: Filippi 4, 6-7
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
A Zsoltárok könyve egyedülálló helyet foglal el a Szentírás egészében. Egyszerre Isten igéje és ugyanakkor – kevés kivétellel – az ember imája. Miképpen értendő ez? Hogyan lehet Isten igéje egyidejűleg ima Istenhez? Ehhez a kérdéshez kapcsolódik egy megfigyelés, melyet mindenki megtapasztal, ha elkezd zsoltárokat imádkozni. Először megpróbálja személyesen, a saját imájaként ismételni. Hamarosan azonban olyan helyekkel találkozik, amelyekről nem hiszi, hogy saját magától, személyes imádságként imádkozhatná. Gondolhatunk itt az ártatlanságot bizonygató zsoltárokra, a bosszú-zsoltárokra és részben a szenvedés-zsoltárokra. Ezek az imák mégis a Szentírás igéi, melyeket az ember hívő keresztyénként nem intézhet el olcsó kifogásokkal, mint meghaladottat, idejétmúltat, mint a vallásosság „fejletlen szintjét”. Nem akarja tehát a Szentírás igéit kritizálni, mégis felismeri, hogy képtelen ezeket az igéket elimádkozni. Az a zsoltár-ima, amelyet képtelenek vagyunk kimondani, amellyel szemben elakadunk, amelytől elborzadunk, azt sejteti velünk, hogy az imát itt nem mi, hanem valaki más mondja, hogy az, aki ártatlanságát bizonygatja, az Isten ítéletét hívja, aki ilyen végtelenül mély szenvedésbe jutott, az nem más, mint maga Jézus Krisztus.
96. zsoltár: Énekeljetek minden népek…
