Mai igénk: Máté 6, 16-18
„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésed ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”
Karácsony Sándor gondolatai:
A böjt fogalma a mi elménkben végzetesen összeforrott más fogalmakkal. Ma már, ha felidézzük; ilyenek járnak vele, mint koplalni, elerőtlenedni, megvonni valamit magunktól, áldozatot hozni, lemondani, kényszeredett, aszkéta arcot vágni bús mosollyal a szájak szegletén. A Hegyi beszédben azt mondja Jézus, hogy mindezekhez a böjtnek egy szikrányi kis köze sincs. Valami egészen más a böjt.
Ha már okvetlen hasonlítani akarjuk valamihez, a böjt pillanata ahhoz a pillanathoz hasonlít, mikor a mind ez idáig mankón járó elhajítja botjait. Eldobja, mert feleslegesek, nincs rájuk szüksége többé, meg tud már állani, járni tud már a maga lábán is. Talán egy kicsit szokatlan még a lépés a gyámolok nélkül, de lehetséges. Eddig lehetetlen lett volna. Minden, ezzel ellentétes tapasztalati észrevétellel szemben hangsúlyozzuk, hogy a botok megböjtölése nem koplalás. Nem megszűkülése valaminek ami eddig volt, mostantól kezdve pedig nincs, hanem új lehetőség. Új gazdagság, ami eddig nem volt, ezután meg lesz. Nem erőtlenedés, hanem erőre kapás. Nem megvonás, hanem részesítés. Nem áldozathozatal, hanem megajándékozottság. Mindenek felett pedig nem háromnapos esős idő szomorúsága, hanem hegyen-völgyön lakodalom vígassága.
Ezért az ünnepért, örömért, meggazdagodásért kell megkennünk a fejünket és megmosdanunk. Aki böjtölni kész és képes, az potensebb valaki, mint amilyen eddig volt. Eddigi életének a nyűgei közül elhajított magától egy jó csomót. Csupa haszontalanságot, de csupa olyat, amelyek nélkül eddig mozdulni sem tudott volna. A böjt nem egyéb, mint első boldog megtapasztalása annak, hogy így is lehet, így is tudunk, így is sikerül. De nemcsak külső segítségek levetkőzése a böjt, hanem egyben belső erőnk jelentkezése is. Nemcsak azt jelenti, hogy nem szorultam külső megsegítésre, hanem azt is, hogy saját magamtól még talán sokkal több is telik, és jobb eredmény várható, mint eddig. Ez azonban csak egyképpen lehet. Ha megéreztem, hogy „magam ereje” egyáltalán nincs. Hogy az igazi magam ereje a magam erőtlensége és tehetetlen volta. Ekkor ugyanis, de csakis ekkor, és csöppet sem hamarabb, áramolni és áradni kezd belém és rajtam keresztül titokzatosan, de gazdagon és kimeríthetetlenül a Szentlélek ereje. Az egyetlen erő, amelynek senki és semmi többé ellene nem állhat.
Ezt az erőt nem érezte a Gonosz Lélek a tanítványokban, mikor a gyermeket meg akarták gyógyítani, de sikertelen maradt minden fáradozásuk. Erről az erőről mondta azt az Úr, hogy ez szükséges az ilyen munkához, mert a Gonosz Léleknek egy bizonyos fajtája nem űzhető ki egyébképpen, mint imádkozással és böjtöléssel. Az a keresztyén, aki nem böjtöl, úgy áll a Gonosszal szemben, mintha megkötözve állana ki birokra vele. Ezer és ezer szállal kötöz meg minket újra és újra a világ. Böjtölni azt jelenti: érezni, hogy ezek a szálak elszakadtak. A Krisztussal egyesítő köldökzsinór köteléke pedig sértetlenül megvan, és táplál gazdagon. Szabadok és erősek vagyunk!
338. dicséret: Lelki próbáimban Jézus légy velem…
