Áldás, békesség!
Mai igénk: Máté 28, 19-20
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,
tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Horváth Loránd lelkipásztor (Toronto, Kanada) gondolatai:
Jézus végtelenül következetes volt nemcsak tetteiben, de végső elgondolásaiban is. Élete tökéletesen lezárt élet volt, amelynek nemcsak határait szabta meg, hanem azon túli kibontakozását is. Így adta ki tanítványainak a missziói parancsot: „tegyetek tanítvánnyá minden népet!” Ennek kötelezettsége ma is áll minden tanítványra. A jézusi misszió nem holt tóhoz, hanem folyamatosan növekvő folyamhoz hasonlít, mely tisztítja önmagát, szüntelenül gazdagszik, életet táplál, terheket hordoz és biztosan halad a kiteljesedés felé. Boldog az, aki e folyamárban benne él, mert neki is biztosítva van a haladás, a megtisztult élet, a gazdagodás és végső célba jutás.
Ennek a szolgáló életnek nincsenek korlátjai. Jézus parancsa minden népnek szól, a kötelezettség tehát a tanítványt teljesen nyitottá teszi mindenki irányában, egyetlen köteléket téve rá: az önzetlen szeretetet, mely egyúttal minden lélek orvossága is. Az Isten országáért való ilyen munkálkodás tesz bennünket örök fiatallá, ruganyossá, a Lélek által kezdeményezésre képessé.
Jézus nem csak üres parancsokat osztogat, de prófétai erővel hirdeti az eredményes munka sikerét is. Tudja, hogy hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon! Azt is tudja, hogy addig nem jöhet el a vég, amíg minden lélekhez el nem jut ez az evangélium, mert Isten csak azután tart ítéletet, miután bizonyságát adta szeretetének, elhívó kegyelmének és üdvösséges ígéreteinek. Isten igazságos világ-kormányzásához hozzátartozik, hogy csak azután követel, miután adott, és csak akkor von ítéletre, ha kegyelmét elutasítjuk. A vég borzalmas kataklizmái között ott melegíz az Ő kegyelme és állandó forrássá váló irgalma. Végül Jézus ígéretéhez az is hozzátartozik, hogy gondja van tanítványaira, azok szükségleteire, a szolgálathoz szükséges erőre. Ő tanítványaival van minden napon, a világ végezetéig. Így int búcsút nekünk a hűséges Mester, a jó barát, az örök életre vezető Megváltó és az emberré lett Erős Isten.
Reményik Sándor: Istenarc
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lételőtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miképp került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban,
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen.
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő,
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
485. dicséret: Jézus Krisztus, szép fényes hajnal…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-krisztus-szep-fenyes?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
