Mai igénk: János 11, 25-26
„Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él;
és aki él, és hisz énbennem, az soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Krisztus feltámadásának csodája gyökeresen megváltoztatja a halál bálványozásának napjainkban uralkodó felfogását. Ahol a halál a végső valóság, ott a tőle való félelem összefonódik a vele szembeni daccal. Ahol a halál a végső szó, ott a földi élet minden, vagy semmi.
A földi életre mondott igen vagy nem radikalitása nyilvánvalóvá teszi, hogy igazán csak a halál számít. Mindent megszerezni, vagy mindent eldobni – ez a magatartás jellemzi azt, aki fanatikusan hisz a halálban. Amikor azonban felismeri, hogy a halál hatalma megtört, hogy a feltámadás és az új élet csodája beragyogja a halál világát, akkor már nem követel az élettől örökkévalóságot, hanem elfogadja azt, amit az élet nyújt; nem a mindent vagy a semmit, hanem a jót és a rosszat, a fontosat és a jelentéktelent, az örömöt és a fájdalmat.
Ekkor már nem kapaszkodik görcsösen az életbe, de nem is dobja el könnyelműen, hanem megelégszik a megszabott idővel, és nem tulajdonít örökkévaló létet a földi dolgoknak; meghagyja a halálnak azt a jogot, amellyel az még rendelkezik
Az új embert és az új világot azonban egyedül a halálon túlról várja, attól a hatalomtól, amely legyőzte a halált. A feltámadott Krisztus magában hordozza az új emberiséget, Isten végső, csodálatos igenjét az új emberre.
301. dicséret: Új világosság jelenék…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uj-vilagossag-jelenek
