Áldás, békesség!
Mai igénk: 1 Korinthus 11, 23-25
„Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”
Dr. Victor János lelkipásztor (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Hogy a korinthusiaknál lábrakapott igaz mivoltából egészen kivetkőzött úrvacsorázási módot orvosolja az apostol, elmondja: miként szerezte az Úr Jézus az Ő szent vacsoráját.
Mindig is jó ezt a történetet mintául magunk előtt látnunk. Különben könnyen becsúszik az úrvacsorai szokásokba sok olyan dolog, ami végül elborítja annak lényegét. Egyszer már megadta Isten, hogy az Ő egyháza visszatérjen az eredeti egyszerű és tiszta módhoz. Azt meg kell becsülni és őrizni kell.
Azért is jó emlékezetben tartani az úrvacsora szereztetését, hogy a benne foglalt világos parancs feledésbe ne menjen. Nem lehet felesleges szertartás az, amelyet Jézus maga rendelt. És aki engedetlenül elhanyagolja, felmérhetetlen áldásoktól fosztja meg magát. Ő tudja mire van szükségünk!
És jó mindig újra visszaképzelnünk magunkat az első szent vendégség asztalához, mert csak így lesz igazi az úrvacsorázásunk. Magát Jézust kell magunk előtt látnunk, amint halálának jegyeit nyújtja híveinek. Az igazi úrvacsora az, amelyben Őtőle magától vesszük a kenyeret és a bort. Tőle jövő szent és titokzatos ajándék van benne. El kell mondanunk: „Mert én az Úrtól vettem…”
225. dicséret: Nagy hálát adjunk…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/nagy-halat-adjunk-az-atya
