Áldás, békesség!
Mai igénk: Máté 6, 16-18
„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom néktek: megkapták jutalmukat.
Amikor te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat
hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”
Hargita Pál lelkipásztor (Pápa) gondolatai:
Az adakozás és az imádkozás mellett a kegyesség harmadik megjelenési formája a böjt. Jézus a Hegyi beszédben nem azt tanítja az övéinek, hogy ne böjtöljenek, hanem azt mutatja fel, hogy az Ő több, teljesebb igazsága szerint a böjtben is el kell – és el lehet – kerülni a képmutatást. Az ő korának kegyesei, a farizeusok úgy böjtöltek, hogy az emberek észrevegyék a böjtölésüket. A görög szövegben szójáték van, amit így lehetne visszaadni: „Láthatatlanná teszik arcukat, hogy éppen ezáltal lássák meg az emberek, hogy ők böjtölnek.”
Az emberek elismerésére vágyó böjtre Jézusnak ugyanaz a kemény ítélete van, ami az ilyen adakozásra és imádkozásra volt: Megkapták jutalmukat; sikerült magukra vonni az emberek elismerését; elégedjenek meg ennyivel, több jutalmuk nem lesz.
A böjtnek nagy szerepe volt Izrael életében: az ószövetségi népnél a bűn miatti szomorúságnak a jele volt, ezért a böjttel szorosan összefüggött a sírás és az imádság, amint a 35. zsoltár 13. verse is érzékelteti: „…én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam.” Jézus korában nem voltak érvényben a kötelező böjtök, de annál jobban elterjedtek az úgynevezett; magánböjtök. Voltak, akik hetenként kétszer böjtöltek; hétfőn és csütörtökön, azért ezeken a napokon, mert Mózes e napokon ment fel, illetve jött le a Sínai hegyről. Mai igénk kezdő szavai: „Amikor pedig böjtöltök”, arra engednek következtetni, hogy Jézus tanítványai is megtartották a böjtöt. Ne feledjük, hogy három nagy reformátor – Luther, Zwingli és Kálvin – egyaránt hangsúlyozza a testi böjt hasznos és szükséges voltát. Jézus itt nem arról beszél, hogy a tanítványoknak böjtölni kell-e, hanem arról, hogy hogyan böjtöljenek.
Jézusnak azokat a szavait, hogy az övéi böjtöléskor kenjék meg a fejüket és mossák meg az arcukat, Kálvin szerint úgy kell értenünk, hogy magatartásukban ne legyen semmi mesterkélt.
De egyáltalán szükséges-e böjt, protestáns ember böjtöljön-e, kérdezhetné bárki. Így felelek: igaz, hogy a protestantizmus nem ír elő kötelező böjti napokat, de ezt csak azért teszi, mert kerülni akarja annak intézményessé válását, vagyis az azzal járó veszélyeket.
15. zsoltár: Uram, ki lészen lakója…
