Mai igénk: Máté 18, 1-3
„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában?
Jézus odahívott egy kis gyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”
Dr. Horváth Loránd lelkipásztor (Toronto) gondolatai:
Nagy drámaírónk – Madách Imre – az Ember Tragédiája utópisztikus jelenetében, ahol az emberiség a legmagasabb csúcsra ért fel, azt láttatja, hogy hiúságon keresztül lehetett még mindig megragadni és cselekvésre bírni az örök embert. Ugyanilyen jelenetnek vagyunk it is tanúi, amikor az Isten országát építő tanítványok azon tanakodnak, hogy „Ki a nagyobb a mennyek országában?”
Jézus bölcsességére jellemző, hogy semmiféle elméleti magyarázatba nem kezd, hanem válaszul egy kisgyermeket állít eléjük. Bizonyára az ámulattól szóhoz sem tudtak jutni a tanítványok, hiszen egy gyermek semmiképpen sem lehet versenytársa a komoly felnőtteknek, de éppen a gyermek felmutatásával, akiben még fel sem merült a hiúság gondolata; szégyeníti meg őket.
Ravasz László írja, hogy éppen e versengés nélküli gyermekek „szolgálatukra köteleznek mosolyukkal és erőinket eltékozolják; hatalmuk gyöngeségükben van, és azért olyan erősek, mert tehetetlenek.” A gyermek feltétlen bizalma az őt szeretők iránt, az igazi, érdek nélküli odaadás, ha felszólítjuk őket valamire, a tökéletes ráhagyatkozás a felülről jövő parancs betöltésére, ez az, amit meg lehet és meg kell tanulnunk a gyermektől.
Jézus nem csak rámutatott a gyermekeknek erre, az Istentől kapott tulajdonságára, hanem feladatul adja tanítványainak: „ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Mintha Jézus teljesíthetetlen feltételt szabott volna eléjük. Az ember a felnőtté válás folyamatában látja az elérendő csúcsot és most Jézus vissza akarná vetni őket e folyamatban? Megoldhatatlan kérdésnek látszik. Emberileg nem is lehet megoldani, csak a Jézus által mutatott „megtérés” és az azt követő szellemi-lelki megújulási folyamat tehet minket képessé a gyermekké válásra. Az Isten országában újra kell kezdenünk a fejlődési folyamatot teljesen más, ellenkező jellegű alaptörvények szerint. Eddig az énünk maradéktalan kiművelése, emberi értékeink minél teljesebb érvényesítése és a társadalom csúcsára való eljutás volt a cél, most a magunkról való elfelejtkezés, a feltétlen odaadás Jézus iránt és a teljes felelősség átruházása Istenre a cél. A gyermekek ilyenek az „apa iránt” és nekünk is olyanokká kell válnunk mennyei Atyánk iránt.
167. dicséret: Jöjj, mondjunk hálaszót
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/joejj-mondjunk-halaszot?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
