Mai igénk: Máté 6, 13
„…és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól…”
Karácsony Sándor gondolatai:
Még gyermekkoromból fájó emlékem: egyszer, valami homályos eset kapcsán azért szorult el a szívem, hogy édesanyám engem nem szeret úgy, mint az egyik testvéremet. Hála Istennek, alig egy napig élt bennem ez a fájdalom, aztán kiderült, hogy a gyanú nem megalapozott. De az az egy nap rettenetes volt. Pedig csak földi szülőkről lett volna szó. Mindig eszembe jut ez a néhány óra, valahányszor embereket látok, akiket szíven ütött a szörnyű kétely: engem nem szeret úgy Isten, mint egyik-másik édes gyermekét.
Mert van ez a szekta. Ütődött, szerencsétlen lelkekből verődik össze. Hajszolt, nyugtalan, reménye vesztett életek, egyben megegyeznek: Isten mostoha-gyermekeinek érzik magukat, igazságtalansággal vádolják azt, aki maga az igazság.
Ne vígy minket a kísértésbe. Ha kísértésbe estünk mégis, érezzük meg a magunk tehetetlenségét és a gonosz Lélek erejét: ne te légy az, Atyánk, aki – érzésünk szerint – kiszolgáltattál bennünket neki. Ne fogjon el a jeges rémület, hogy Te, egyeseket kiválasztván az üdvösségre; minket, árvahodottakat az örök kárhozatra vetettél.
De szabadíts meg a gonosztól. Vegyük észre, hogy hitvány, nyomorult, ügyetlen szemfényvesztés áldozatai lettünk. Azok, akiket Te eleve elvetettél, rendkívül jól érzik magukat ezen a világon, szolidárisak a bűneikkel, szeretik azokat. Vakok és siketek a tényekkel szemben és a hívások ellenében. Nemhogy félnének Tőled, vagy vágyakoznának Hozzád, de eszükbe se jutsz, tagadják létezésed, és nem hisznek ítéleted fogcsikorgatásos, borzasztó napjában.
Egy bűnünk lehet csak, egyetlenegy; az első, a paradicsombeli, az eredendő bűn: az engedetlenség. Az Úri imádságnak ez a passzusa megszabadít a külön úton járás kísértő félelmétől. Isten nem visz minket kísértésbe. A Sátán visz kísértésbe, és el is buktat, ha szabadításért nincs kihez fordulnunk. Isten nem visz kísértésbe; ellenkezőleg: ő megszabadít a kísértésből, a kísértőtől, a gonosztól, Jézus Krisztus által. Ne féljünk tőle, sőt egyedül benne bízzunk. Attól, akitől elfogadtuk a mindennapi kenyeret, úgy, ahogy adta, teljes bizalommal kérjük és várjuk a szabadítást is.
484. dicséret: Mi Atyánk, ő kegyes Isten….
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mi-atyank-o-kegyes-isten?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
