Mai igénk: János 4, 14
„de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”
Lisa Hyman Johnson lelkipásztor (Alabama, USA) gondolatai:
Azon a nyáron, amikor férjhez mentem, Erik, a férjem virágpalántákat adott nekem. Kirámolta őket az autóból, hogy el tudjam ültetni a palántákat. Pár jó meleg hét elteltével egy elfonnyadt karácsonyi kaktuszt találtam az ülés mögött, melyet férjem elfelejtett kiszedni. Ki akartam dobni, de Erik megfogta a kezemet. „Ez kaktusz, lehet, hogy kiszáradt, de talán nem teljesen halott. Próbáld meg locsolgatni, hátha életre kel.”
Kételkedtem ugyan, de követtem férjem tanácsát. Egy nap azt vettem észre, hogy ezüstös szín jelent meg rajta. Izgalmasnak találtam és tovább gondoztam. Karácsonyra ragyogó, zöld kaktusz lett belőle, tele csodálatos rózsaszín virágokkal. Jó néhány karácsony után a kaktusz még mindig él. Arra emlékeztet, hogy olykor engedjük, hogy életkörülményeink elszárasszák hitünket és reménységünket. Ám ha Krisztus élő vizét keressük és kérjük, hogy lelkünk szomjúságát Ő oltsa el, akkor megújulunk és életünk kivirágzik. Igen, ha Isten elégít meg, az oly bőséges, hogy elég a földi és az örök életre egyaránt.
Élő víz forrása. Jézus Krisztus, amikor magamat belülről kiszáradtnak érzem, öntsd belém Lelkedet, hogy az én lelkem megfrissüljön.
166. dicséret: Urunk Jézus, fordulj hozzánk…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/urunk-jezus-fordulj-hozzank?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
