Áldás, békesség!
Mai igénk: Máté 5, 13-16
„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.
A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Hargita Pál lelkipásztor (Pápa) gondolatai:
Mai igénkben Jézus az ő tanítványainak hívatását jelöli ki. Figyeljünk az üzenetre nyitott és engedelmességre kész szívvel.
Az első nagy üzenet az, hogy örömüzenet hangzik felénk. Mindig az evangélium szava az első szó. Ez az Isten örök akarata, ezért van a templom és az istentisztelet. Ne félj eljönni a templomba; itt Isten örömhíre vár. Az örömhír itt most ez: „Ti vagytok” – mert nem így van, hogy ti legyetek! Jézus így mondja: „Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága!” Ti egyszerű galileai halászok, ti lenézett lelki szegények, ti alázatosak és szelídek, Isten kegyelme után áhítozók, hálából irgalmasok, tiszta szívűek, ti békességre igyekvők, igazság után szomjúhozók és Jézus nevéért háborúságot szenvedők – ha bennem, a világ világosságában, Isten áldozati Bárányában hisztek; a bennem való hit, valamint a bennetek lakozó Szentlélek által só és világosság vagytok.
Só és világosság. Hétköznapi, egyszerű dolgok. És ez az első nagy lecke, amit meg kell tanulnunk: A Szentháromság Istenbe vetett hitünknek ilyen hétköznapi, egyszerű dologgá kell válni az életünkben. Meg kell tanulnunk – pásztornak és gyülekezetnek – hogy a hit nem vasárnapi torta, vagy ünneplő ruha, hanem hétköznapi valóság; mindennapi kenyér.
Só és világosság. Egyszerű, de nélkülözhetetlen tartozékai az életnek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nélkülük nincs élet. Ha lenne egy nép, vagy lenne egy egyház, amely elutasítja magától a sót és a világosságot, az az életet utasítaná el magától, mert só nélkül, sötétben elpusztul az élet, a fejlődéshez, a növekedéshez só és világosság kell. Senkinek ne legyen kisebbrendűségi érzése a hite miatt. Igaz, hogy néha csak egy marék só vagyunk a szekularizálódó világ liszt-hegyében, de a só ízesíti a liszt-hegyet, a só ad ízt, az óv meg a romlástól; és a világosság hoz pírt a sápadt arcokra.
Só és világosság. Csendesen hatnak, nem ütnek zajt, mégis ők a legnagyobb hatalmasság. Önmagukat emésztik fel, miközben másoknak szolgálnak. Mert ugye nem jó, ha korcog a só a levesben, nem jó, ha a kenyérben mogyoró-nagyságú sódarabok vannak és nem jó, ha a fény nem egyenletesen oszlik szét a szobában. Csak akkor áldás a só és a világosság, ha feloldódnak környezetükben, ha eltűnnek, de hatásuk észrevehető.
301. dicséret: Új világosság jelenék…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uj-vilagossag-jelenek
