Áldás, békesség!
Mai igénk: János 14, 15
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”
Oswald Chambers lelkipásztor gondolatai:
Urunk nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítő eszközt arra, hogy megértesse velünk. A vele való lelki egységünk alapján kell engedelmeskednünk. Ezért van az is, hogy bármikor beszélt Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette: „Ha” – nem kell megtenned, csak ha szeretnéd. „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem.” (Máté 16,24). Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkről beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért beszél olyan keményen. Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül, hogy ki mondta.
Az Úr nem szabályokat ad nekem, hanem egészen világosan elém állítja az Ő álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Ő mond. Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek vele szemben, – magamat. Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjek. Nekem kell engedelmeskednem neki, és mihelyt engedelmeskedek, betöltöm lelki rendeltetésemet. Személyes életem tele lehet kicsi kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedek Jézus Krisztusnak, ezek olyanok lesznek, mint a tűszúrás okozta lyuk; átlátok rajtuk Isten arcára, és vele szemtől szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást. Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtő erő. Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert engedelmességem tette mögött ott van a mindenható Isten valósága.
294. dicséret: Jézus vigasságom! Esdekelve várom…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vigassagom?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
