Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve 98. zsoltár 1. verse:
Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Állítólag egyszer azt mondta Tolsztoj, hogy a cárnak be kellene tiltania, hogy jó emberek Beethovent játszhassanak, mert az túl mélyen megérinti az emberben lakó szenvedélyeket, és veszélybe sodorja őket.
Másrészt Luther gyakran hangoztatta, hogy a zene Isten igéje után a legjobb dolog, amely az embernek adatott. Ők ketten valami egészen másra figyeltek. Tolsztoj arra a zenére, amely az ember tiszteletére íródott, Luther pedig arra, amely az Isten tiszteletére. Erről a zenéről tudta Luther azt, hogy végtelen sok könnyet felszárított már, hogy szomorkodókat boldogságra hangolt, hogy vágyakat csillapított, hogy lesújtottakat felegyenesített, és megbántottakat megerősített, tudta, hogy megátalkodott lelkeket könnyekre fakasztott, és némely nagy bűnöst bűnbánatra késztetett Isten jósága előtt.
„Énekeljetek az Úrnak új éneket” Itt a hangsúly az új szón van. Mi más lehet ez az ének, mint az, ami megújítja az embert, az az ének, amely az emberből a sötétséget, gondot, félelmet követően tör fel, és új reményre, hitre, bizalomra ébreszti. Az új ének az, amelyet maga az Isten ébreszt újra bennünk – mintha egy ősrégi ének lenne; Isten az, „aki éneket ad számba éjszaka” – ahogy ez Jóbnál olvasható (35,10).
98. zsoltár: Énekeljetek új éneket az Úr Istennek örömmel…
