Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 5. részének 12-16. versei:
12, Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal,
13, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket.
14, Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével.
15, A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre.
16, Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
dr. Victor János lelkipásztor (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A „gyógyítás ajándéka”, amelyet Jézustól az Ő apostolai is olyan csodálatos mértékben örököltek, nyilván nem kísérte végig az anyaszentegyházat élete egész útján. Az indulás, a kezdet napjait gazdagította meg, hogy aztán – általában véve – nélküle haladjon tovább az egyház.
De minden időkre szól az első egyház példaadása abban, hogy tagjai „egy akarattal” együtt voltak, amikor csak tehették. Szerették és keresték az egymással való közösséget. Abban találták meg lelki otthonukat, amelyben felüdültek és megerősödtek.
Az ilyen gyülekezetet mindig láthatatlan, de erős határok veszik körül. A kívülállók, ha megbecsülik és tisztelik is, (éppen ezért) nem elegyednek közéje. Az az erő, mely összetartja a hozzátartozókat, egyúttal távol is tartja a nem közéjük valókat.
De ez az elválasztó határ nem áthatolhatatlan. A megtérés kapuin át új meg új tagok jönnek be a kívülállók közül. A hívők igazi gyülekezete szaporodó sereg. Akarva, nem akarva is vonzó és hódító erőt gyakorol.
Hogy ilyen legyen ma is a Krisztus egyháza,kezdjem magamon. Magányos hívő helyett legyek igazi gyülekezeti tag, aki összeforr testvéreivel „egy akarattal”!
395. dicséret: Isten szívén megpihenve…
https://enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/361/
