Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 6. részének 1-2. versei:
1, Vigyázzatok: a jó cselekedeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.
2, Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek.
Hargita Pál lelkipásztor (Pápa) gondolatai:
Jézus tanítványainak több igazsága nemcsak az emberekkel való viszonyra terjed ki, hanem kiterjed az Istennel való viszony ünnepélyes megnyilvánulására, a kultuszra, az istentiszteletre is. A Jézus-korabeli kegyesség megnyilvánulásának egyik legfőbb formája az adakozás volt. E bizonyságtételt figyelmeztetés vezeti be: „Vigyázzatok!” Tehát Jézus óvja tanítványait; vigyázzanak, mert a kegyesség gyakorlásában is nagy kísértéseknek vannak kitéve. Erre a figyelmeztetésre nagy szükségünk is van, mert – ahogyan Kálvin mondja – az erényekben való nagyravágyás félelmetes. Ha visszataszító, amikor valaki azzal dicsekszik, hogy mije van, még visszataszítóbb, ha azzal dicsekszik, hogy ő milyen: ő mennyit adakozik, mennyit imádkozik és mikor böjtöl. Jézus említ egy példázatában egy ilyen visszataszító kegyes embert, aki nem nyer kedvességet Istennél, pedig böjtölt kétszer egy héten, tizedet adott mindenből, nem volt olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna. (Lásd Lukács 18,9-12).
Tegyünk egy olyan észrevételt, mely az általában használatos két biblia-fordítás által lesz számunkra üzenetté. A Károli fordítás ezt mondja: „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt.” Az új fordítású Bibliánkban ugyanez így áll: „Vigyázzatok: a jó cselekedeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok.” Első hallásra is észrevesszük, hogy e két megfogalmazás nem ugyanaz. Mintha két világ állna szemben egymással. Sőt, nem csak mintha, hanem valóban két világot jelent a két fordítás. Mert ugye az alamizsna szóban azt értelmezzük, hogy itt koldusnak adott fillérekről van szó. A jó cselekedet ellenben nem alamizsna nyújtásra vonatkozik, hanem az emberi élet egész területét körülöleli. A „jó cselekedetek gyakorlása” a mai nyelvhasználatnak megfelelő fordítás, mert annak idején e fogalomba beletartozott a betegek meglátogatása, idegenek megvendégelése, a gyászolók vigasztalása…, szóval az irgalmasság és a szeretet munkái.
Hogyan gyakoroljuk mindezt? Ne alamizsnaként adó lelkülettel. Jézus nem azt várja az övéitől, hogy Isten országa céljaira alamizsnát adjon, koldus filléreket juttasson. Mert sokszor ugye életünket, erőnket, időnket akkor adjuk át Istennek, amikor már semmit sem ér.
41. zsoltár: Boldog, aki a nyavalyást híven…
https://enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/43/
