Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: A 16. zsoltár:
Zsoltárok könyve, a 16. zsoltár 8. verse:
„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.”
Református énekeskönyv, a 16. zsoltár 4. verse:
„Dicséreteket mondok az Úrnak, ki tanácsával engem jól vezérel
Még veséim is erre tanítnak, és az ágyban is megintenek éjjel.
Az Urat szüntelen előttem tartom: mert jobbom felől van, nem ingadozom.”
Charles Haddon Spurgeon lelkipásztor gondolatai:
Így kell élnünk. Ha szüntelenül az Úrra tekintünk, akkor a miénk a legnemesebb társ, a legszentebb példakép, a legkedvesebb vigasztalás és a legnagyobb segítség. Tudatos határozottsággal nézzünk mindig az Úrra, és váljon ez a mi állandó életformánkká. Mindig az Úr szemét keresse szemünk, hangjára figyeljen fülünk – ez az istenfélő ember helyes magatartása. Isten közel van a hívőhöz, aki bárhová néz, meglátja Istent. Ő irányítja a hívő életét, Ő tölti meg tartalommal a gondolatait.
Mennyi hiábavalóságot kerülhetnénk el, mennyi bűnt győzhetnénk le, mennyi erényről tehetnénk bizonyságot, mennyi örömöt tapasztalhatnánk meg, ha valóban szüntelenül az Úrra néznénk. Miért nem tesszük hát ezt?
Csak így lehetünk biztonságban. Ha sosem feledkezünk meg az Úrról, egyre nagyobb biztonságot és bizonyosságot érzünk, mert valósággá válik, hogy Ő közel van hozzánk. Jobbomon van, hogy vezessen és segítsen. Nem tántoríthat meg sem a félelem, sem az erőszak, sem a csalárdság, sem a ravaszság. Akinek Isten van a jobbján, az biztosan áll. Nem fél az igazság ellenségeitől. Hiába támadnak rá, Isten erősen tartja őket. Isten velünk marad.
Kitől kellene hát félnünk?
16. zsoltár: Tarts meg engemet, ó én Istenem…
