Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 2. részének 9-11. versei:
„9, És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsőségére, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10, Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek,mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
11, Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus…”
Oswald Chambers gondolatai:
Az Ő történelmi születése. „Azért a születendőt is szentnek hívják; Isten Fiának” (Lukács 1,35). Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való. Nem történelmi fejlődés következtében lett. Kívülről jött bele a történelembe, Jézus Krisztust nem mondhatjuk „a legjobb embernek”, hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott. Jézus Krisztus nem Istenné vált ember, hanem testet öltött Isten. Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött. Az Ő élete a legmagasságosabb és a legszentebb belépést jelenti ebbe a világba – a legalsóbb-rendű ajtón keresztül. Urunk születése valóban advent – idejövetel volt – felülről.
Megszületése bennem. „Akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus” (Gal. 4,19). Mint ahogyan a történelembe kívülről lépett be Jézus, az én életembe is kívülről kell bejönnie. Megengedtem-e, hogy személyes emberi életem Isten Fia számára „Betlehemmé” legyen? Nem léphetek be Isten királyságába, amíg felülről meg nem születtem – a természetes születéshez nem hasonlítható módon. „Szükséges néktek újonnan születnetek!” (János 3,7). Nem parancs ez, hanem alapvető tény. Az újjászületésre az a jellemző, hogy olyan tökéletesen átengedem magam Istennek, hogy Krisztus kiformálódik bennem. Mihelyt pedig Ő kiábrázolódik bennem, az Ő lénye kezd munkálkodni általam.
Isten megjelent testben – a megváltás ezt a mélységes csodát lehetővé tette neked és nekem.
315. dicséret: Krisztus Urunknak áldott születésén…
