Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 50. részének 4. verse:
„Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Minden új reggel életünk új kezdete. Minden nap lezárt egész. Aggodalmunk és fáradozásunk határa a mai nap, elég hosszú ahhoz, hogy Istent megtaláljuk, vagy elveszítsük, hogy a hitet megtartsuk, vagy bűnbe és szégyenbe essünk. Isten azért teremtette a nappalt és az éjszakát, hogy ne a végtelenben vándoroljunk, hanem már reggel magunk előtt láthassuk az este célját. Ahogy a jó öreg nap napnota újból és újból felkel, úgy újul meg minden reggel Isten örök irgalmassága is. Isten régtől való hűségét reggelente újra megragadni, Istenhez kötődő életünk közepén lehetőséget kapni arra, hogy naponta új életet kezdjünk ővele, ez az, amit Isten minden reggel nekünk ajándékoz.
Nem az előttem álló naptól való félelem, nem is az elvégzendő munka terhe, hanem az Úr az, aki: „minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként”.
Mielőtt a szív kitárul a világ előtt, Isten szeretné megnyitni a maga számára; mielőtt a fül meghallja a nap számtalan zaját, a reggel csendjében a Teremtő és Megváltó hangját kell meghallania. A reggel csendjét Isten magának készítette. Legyen az övé!
165. dicséret: Itt van Isten köztünk…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/itt-van-isten-koeztuenk
