2025. január 18

Áldás, békesség!

Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 4. részének 5-10. versei:

„5, Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók;
6, Annás a főpap, Kajafás, János, Sándor és a főpapi család valamennyi tagja.
7, Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?
8, Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei!
9, Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg,
10, vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen.”

dr. Victor János lelkipásztor (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:

Ott állanak az apostolok népüknek nagy tekintélyű és hatalmas fejei előtt. Ugyanazok tanácskoznak és döntenek most az ő sorsukról, akik nem régen Jézusra kimondták a halálos ítéletet. Érezniük kellett, hogy az Ő története folytatódik most őrajtuk. És bizonyára a legnagyobb kitüntetésnek fogták ezt fel. Nincs nagyobb kiváltság, mint amikor a tanítvány is osztozhat Mestere sorsában.
Tetézhette a fogoly apostolok örömét az, hogy bíráik a sánta emberen történt csodatétel titka felől kezdték őket vallatni. Hiszen így olyan emberek előtt nyílt alkalmuk bizonyságot tenni Urukról, akikhez különben talán soha sem juthattak volna el ezek a szavak. Nehéz helyzetük csak újabb lehetőséget nyújtott nekik szolgálatuk folytatására. Nincs olyan baj, amelyben ne volna meg ez az előny.
Nem is restek az apostolok az alkalom kihasználására. Különös bátorság kellett ahhoz, hogy ítélőbírájuknak is a szemébe mondják: ők feszítették meg azt a Jézust, aki most mennyei Úr, és akinek ereje által csodák történnek. De ajkukon ugyanolyan határozottsággal szólal meg most is az igazság, mint máskor. Ez a tanítvány dolga: vallást tenni az Evangéliumról. A következményekkel ne törődjék!


455. dicséret: Testvérek, menjünk bátran…