2025. február 03.

Áldás, békesség!

Mai igénk: János 6, 35

„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere; aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”

Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor (Érmihályfalva) gondolatai:

A sokaság olyan kenyeret kért Jézustól, amelyről Ő maga mondta: mennyei kenyér, mindenkor életet ad, és életben tart. Ezt a kérést világosítja meg Jézus: „Én vagyok az élet kenyere.”
Ha mi is olyan lelki táplálékra vágyunk ami éltet minket, ma is Jézust kell „magunkhoz vennünk”, Tőle kell kérnünk eledelünket, és akkor megelégíttetünk. Bizonyára tapasztaltad már testvérem, ha bölcsességre volt szükséged; egy-egy irodalmi alkotás, egy-egy könyv, festmény, kiállítási anyag csak ideig-óráig adott kérdéseidre feleletet. Ugyanakkor egy igehirdetés után érezhetted, hogy maga az Ige megelégítette éhező lelkedet; útbaigazítást kaptál akkor, amikor már semmi más nem mutatta az utat. Lássuk be, hogy életünk kenyere, tápláló ereje egyedül Jézusban van, minden más csak pótlék, vagy részleges falatocska.

Reményik Sándor: A test Igévé lőn (részlet)

Kezdetben vala az Ige. S az Ige testté lőn.
Nemcsak az Úrvacsora szent testévé, de tisztátalan embertestté,
Gyilkos éhséggé, még gyilkosabb szerelemmé,
Röppentyűvé, mérges gázzá, dárdaheggyé, malomkővé.
Ez pedig a költészet:
Hogy a test ismét Igévé legyen. Igévé váljak ismét én-magam,
Igévé embertársam, nemzetem, A testté lett Mindenség új Igéjévé.
Mert ami bennem az Igén kívül van: por –
És ami embertársamban az Igén kívül van: por –
És ami nemzetemben az Igén kívül van: por.
És mindez szenny és hamu és hiábavalóság és értéktelenség.
Költeményembe, kristálykamrámba, ebbe a zárt, szigorú, büszke külön világba
Menteném át magamból, nemzetemből, embertársamból, az emberiségből
Az Igét, amely kezdetben vala.

309. dicséret: Mennyei Ige jelenél…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mennyei-ige-jelenel?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing