Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 7. részének 24-25. versei:
„24, Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.
25, És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Az első, ami belénk vágódik a Hegyi beszédnek ebből a passzusából, olyan, mint egy vastörvény. Megtehetjük, hogy nem szerinte rendezkedünk be, de nem tehetjük úgy meg, hogy nagy kárát ne vallanók. Házat csak kősziklára építsünk, különben összedől. Összedől az első ítéletidőben. Lehet, hogy mutogatnak nekünk homokra épített házakat, amelyek még nem dőltek össze, de akkor azokat még nem érte eddig ítéletidő.
Jézus egyéb szavai között is előfordul a kőszikla. Péter, Simon, Jónának fia kapja tőle ezt bizonyságtétele után. „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Máté 16,18). Erre a kősziklára kell építenünk házunkat, ha azt akarjuk, hogy időtálló legyen. Olyan természetes valami ez, hogy kísértés fog el, mondván: álljunk meg itt. Felesleges minden további szószaporítás, hiszen ami most elénk tárult, még egy gyermek számára is könnyen érthető. Ellenállok a kísértésnek, és hallgatom tovább az idvezítő szavát. Tehát; Péter hite a kőszikla, nem maga Péter. Az a kőszikla tett Jézusról bizonyságot ezekkel a szavakkal: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia. Erre a hitre épül az egyház. A kősziklára épült ház nem akármiféle épület, hanem Jézus anyaszentegyháza. Minden más ház homokra épült.
Azért is nagyon jó ezt tudomásul vennünk, mert mi a magánházat szeretnénk erre a kősziklára építeni. A magunk kis életének családi házát építgetjük Krisztusra, és csodálkozunk, hogy minduntalan mégis összedől. Krisztus úgy lép be az életünkbe, hogy jelt ad magáról. Csodálatos gyógyulás, anyagi helyzetünk megjavulása, problémáink megoldása mutatja, hogy ő van, itt van velünk, és igényel minket. Ez a boldog érzés nagy örömmel szokott bennünket eltölteni, különösen eleinte, de aztán végzetesen félreértjük. Azt hisszük, Ő van érettünk, nem mi Őérette. Fáj, hogy elmaradnak a szenzációk és kétszeresen szürke hétköznapok következnek, rosszabbak a régi napoknál. Pedig csak „privát”-házacskánk épült homokra, és dőlt össze az első égi-háborús napon.
357. dicséret: Jézus, én bizodalmam… (Az új énekeskönyvben: 508. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-en-bizodalmam
