Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 4. részének 30-32. versei:
30, Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?
31, Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön.
32, Miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.
Nagy Lajos lelkipásztor (Mckeesport, Pennsylvania) gondolatai:
A huszadik század gyermeke nagyon jól tudja, hogy az anyag legkisebb része az atom. Minden nép a parányi, a nagyon kicsi kifejezésére mindig keres egy szót, amikor hasonlítja valamihez. A magyar, mint földmívelő nép; a mákszemhez hasonlítja: olyan kicsi, mint a mákszem. Palesztina népe a kis dolgot a mustármaghoz hasonlította. Nekik közmondásszerűen a mustármag fejezte ki a kicsiséget.
Jézus mindig korának nyelvén beszélt amikor az örökkévalóság nagy igazságait akarta kifejezni. Lehet, hogy a tömeg gúnyosan mosolygott Jézusra és a tanítványaira: Mit akartok ti itt, ti akarjátok megváltoztatni a világot? Ellenetek van mindenki: a római császár a katonáival, a főpap minden befolyásával, a farizeusok és az írástudók, az ő világukat akarjátok lerombolni? Jobb lesz, ha odébb álltok, és nem álmodoztok!
Lehet, hogy a tanítványok elcsüggedtek, a reménytelenség hullámai átcsaptak fejük felett, mert oly nagynak látszott a feladat, munkájuk hiábavalónak tűnt, talán tépelődtek is magukban, amikor Jézus szava megcsendült ebben a hiábavalónak látszó küzdelemben: Isten országát a mustármaghoz hasonlítva.
A mustármaghoz, amely, mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb. Most döbbennek rá, hogy a mustármagot, amely eddig a kicsiséget jelképezte, Jézus a jövendő, az ígéret, a reménység és a lehetőségek magjává avatja. Csodálkozó szemük előtt a jövő megnyitja kapuját.
Mi az evangéliumot örömüzenetnek hívjuk. A jó hír ezen a reggelen az, hogy a lelkünk olyan, mint a madár és az Isten országának fáján fészekre talál. A másik örömhír, hogy Isten országa magjának növekedése Isten kezében van. A mi dolgunk az, hogy hintsük a hit, a reménység magját, a többit pedig bízzuk Istenre. Isten végzi dolgát és országa fájának ágai között a megfáradtak és a szomorúak, a föld minden népe menedéket talál.
265. dicséret: Hagyjad az Úr Istenre… (Az új énekeskönyvben: 158. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/hagyjad-az-ur-istenre
