Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Mózes első könyve 2. részének 18. verse:
Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.
Ablonczy Dániel lelkipásztor (Kispest-Rózsatér) gondolatai:
A házasságról szóló első bibliai üzenetet a teremtéstörténetben találjuk. Az ember teremtéséről szóló szakasz befejezése, mintegy megkoronázása ez. Kissé merész, de a Biblia gondolatával nem ellentétes hangsúllyal azt mondhatjuk, hogy amikor Isten az embert férfivá és asszonnyá teremtette, ezzel tulajdonképpen a házasság alapjait teremtette meg. Ezért a házasság titkának megértéséhez hozzátartozik a teremtésről szóló üzenet megértése.
Az ember Isten képe.
Hogyan kell ezt értenünk? Mit jelent a teremtéstörténetnek az a mondata, hogy „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Mózes 1,27) A „kép” szó itt olyan képmást jelent, mely jel. Nem azt akarja ezzel a Biblia állítani, hogy Isten és az ember között valamiféle külső hasonlóság van, hanem, hogy az ember Isten képmásaként, az Ő uralmának és szeretetének jeleként él a földön. Az ókori birodalmak területén végzett ásatások révén egyre több „képmás” kerül napvilágra. A nagy hódítók az elfoglalt területeken felállíttatták képmásaikat. Ezek arra figyelmeztették a népet, hogy az a föld, ahol a képmása áll, a királyé, neki tartoznak adóval, engedelmességgel.
Ehhez hasonló gondolatot fejez ki a Szentírás azzal, amikor az embert Isten képének, képmásának nevezi. Az ember élete a földön azt jelenti, hogy Istené ez a föld, és éppen az emberben, mint élő képmásában van jelen Ő a világban. És hogy az embert azzal a rendeltetéssel helyezte a földre, hogy „hajtsa uralma alá” azt; a saját maga uralkodásának és mindenhatóságának jelét helyezte el azon. Azzal pedig, hogy a maga képére teremtett embert „férfivá és asszonnyá teremtette”, ebben és a kettejük egymáshoz való kapcsolatában; a maga szeretetének jelét helyezte a földre.
128. zsoltár: Boldog az ember nyilván…
