Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Korinthusbeliekhez írt második levele 9. részének 7. verse:
Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül, vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
Karácsony Sándor gondolatai:
Első szüleink engedetlensége óta, mi emberek, az engedetlenség állapotában születünk, élünk és halunk meg. Képtelenek is vagyunk a magunk erejéből engedelmeskedni. Isten megígérte, hogy nem lesz többé özönvíz. Ezért nem lesz, ma is ezért nincs, nem mintha mi nem érdemelnénk meg szinte naponkint. Isten ígéretén is túl, Jézus Krisztus engedelmessége hárította el fejünk fölül véglegesen a hirtelen való, egyetemes és végleges pusztulás veszedelmét.
Adjatok másoknak, imádkozzatok Istenhez, és regulázzátok meg a vágyakat és kívánságokat magatokban. Az ember első pillanatban gondolná, pedig ez a három gesztus az özönvíz igazi ellenszere emberi oldalról. Említettük már, hogy a másik ember az egyik embernek a legégetőbb gondja és terhe. Már az özönvíz korában ezért szakadt egybe az ég és a föld. Igen de miért van ez így? Azért, mert nem tudunk adni másoknak, pedig azoknak szükségük volna a mi odaadásunkra. Miért nem tudunk? Először is: semmi közünk hozzájuk. Milyen jogon várják hát el tőlünk, hogy adjunk? Semmi közünk hozzájuk, mert semmi közünk Istenhez, márpedig csak Istenben lehetnének testvéreink. Másodszor: nem adunk nekik, hiszen magunknak sincs elég.
Nos, ha jó kedvvel tudunk böjtölni, már mindjárt könnyebben, sőt egész bizonyosan elég lesz magunknak, amink van, sőt feleslegünk támad azon nyomban. Ha imádságos életet élünk, Isten közelében testvéries érzések költöznek belénk a többi ember, a másik ember iránt, és érzékennyé válik a lelkünk mások szükségleteinek észrevevésére. És még egy nagyszerű tulajdonság virágzik ki lelkünkben. Mindezt önként és szívesen csináljuk, nem muszájból. Magától értetődően adunk, szívből imádkozunk és úgy böjtölünk, mintha ünnepet ülnénk. És az idegeinkbe is beköltözik a bizonyosság; nem lesz többé özönvíz.
112. zsoltár: Boldog az ember, ki az Istent féli, tiszteli szíve szerént…
