Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 17. részének 1. verse:
„Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged.”
dr. Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
„Atyám” – mondja Jézus és így folytatja: – „…eljött az óra…” Igen, eljött. És méghozzá micsoda óra! A legborzasztóbb szenvedések és megaláztatások órája, az a rettenetes óra, amelyben ki kell innia ama keserű poharat! A legsötétebb éjszaka órája! Emlékezünk? Volt Jézusnak még oly kijelentése is, hogy nem jött el az én órám! Most pedig íme ezt mondja: „eljött az óra…” Megrendítő az a kifejezés, mert valamit megsejtet abból az isteni tervből, amiben minden, aminek Jézussal történnie kell az időben, szinte óraszerű pontossággal ki van dolgozva és most íme eljött valaminek az ideje, mint ahogyan az ébresztőóra megszólal abban az időben, amikorra előzőleg be volt állítva. Figyeljétek ezt a fenséges nyugalmat, amivel megállapítja, hogy ezt az órát, ezt a rettenetes órát az Atya rendelte el számára, hogy ez is eleve elrendelt óra, benn van Istennek a Jézus számára készített földi programjában. Vagyis nem véletlenül jött el ez az óra! Nem! Hanem az Atya örök terve szerint. Ezért tud Jézus ebben az órában is, amely most eljött, ilyen nyugodt bizalommal feltekinteni Atyjára. Ezért van benne ebben az órában Jézus számára nem csak a szenvedés, hanem már a vigasztalás is.
Ezt kell megtanulnunk most; Tőle. Égre tekintő fejjel járni az életet és éppen akkor, amikor mind sötétebbé válik az útszakasz, mind nehezebbé a teher. Ne a gonddal megterhelt helyzetre nézzetek lefelé, hanem az Úrra, az égre – felfelé! Vagy nem mersz? Van valami az életedben, ami miatt nem mered szemeidet az égre emelni? Valóban, aki valami bűnt, lelkiismereti terhet hordoz, nem meri tekintetét az égre emelni.
De vidd bűneidet a Golgotára, Jézus keresztje alá. Valld ott meg bűneidet és hidd el, hogy Jézus kereszthaláláért megbocsáttatik, megszabadít bűneidtől és meggyógyítja lelkedet. Akkor majd mered szabadon, gyermeki bizalommal mondani: Atyám!
741. dicséret: Ki Istenének átad mindent… (a régi énekeskönyvben: 274. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/ki-istenenek-atad-mindent
