Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 15. részének 17. verse:
„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Jézus Krisztus feltámadásával Isten igent mondott ránk. Krisztus a mi bűneinkért halt meg, és megigazulásunk érdekében támasztatott fel, ahogy ezt Pál apostol a Rómaiaknak írt levelében is leírja. (Róma 4,25.)
Krisztus halála volt a halálos ítélet felettünk és bűneink felett. Amennyiben Jézus Krisztus a holtak közt maradt volna, úgy ez a halálos ítélet még most is érvényben lenne, mi pedig a bűneinkben élnénk. Mivel azonban Jézus Krisztus föltámasztatott a halálból, ezért Isten eltörölte ítéletünket, és Krisztussal együtt feltámadtunk. Ez így van, mert emberi természetünknek a megtestesülés általi elfogadásával mi Jézus Krisztusban vagyunk; ami neki osztályrészül jut, az velünk is megtörténik, mert Ő elfogadott minket. Ez nem egy tapasztalaton alapuló vélemény, hanem Isten ítélete, amely az Isten Igéjébe vetett hit által kíván elfogadást.
Jézus Krisztus feltámadása kihívás a hit számára. A feltámadásról szóló beszámolók abban egybehangzóak – bármennyire eltérő módon adják is vissza az ott történteket és átélteket -, hogy a Feltámadott nem a világnak, hanem az övéinek mutatkozik meg. Jézus nem egy pártatlan hatóság elé áll, hogy igazolja a világ előtt feltámadásának csodáját és ezzel kikényszerítse, hogy elismerjük azt.
Jézus azt kívánja, hogy higgyünk benne, hogy hirdessük, és újból higgyünk benne.
761. dicséret: Mily jó, ha bűntől már szabad… (a régi énekeskönyvben: 467. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mily-j-ha-b-nt-l-m-r-szabad
