Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 9. részének 1. verse:
„Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába.”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
Vajon melyik ez a város? Ezzel kapcsolatban érdekes feleleteket kapunk a különböző korú hittanos gyerekek megkérdezésekor. A kicsik szinte mindegyike Betlehemet, a szülővárost nevezte Jézus városának. A nagyobbacskák, a jártasabbak Názáretet nevezték meg. Voltak, akik Jeruzsálemet. A konfirmandusok nagy része Bethániát. Aztán házi feladatnak adtam és Bibliát ígértem annak, aki megnevezi Jézus városát. Egy kislány hozta a következő órára a helyes választ: Jézus városa Kapernaum. Ilyen felmérés után válik igazán izgalmassá a kérdés: miért éppen Kapernaum?
Milyenek is a kapernaumi emberek? A Biblia lapjain, az evangéliumokban találkozhatunk velük. Azt látjuk, hogy amikor Jézus odaérkezik, meghallván a hírt, négyen hoznak egy magatehetetlen, béna embert, hogy gyógyítsa meg. Azt is tudjuk, hogy nem tudnak egyszerűen odamenni Jézushoz, mert annyian gyűltek össze a házban és a ház körül, hogy nem férnek hozzá. Nem azt mondják, hogy hát édes Istenem, szerettünk volna segíteni, de nem lehet. Nem teszik le a hordágyat, hanem felmászva a tetőre, megbontva azt, eresztik le kötélen Jézus elé. A szeretet találékonnyá és leleményessé tesz. Jézus tudja, amit mi emberek nemigen tudunk, hogy a bénaság következménye annak, hogy ez az ember lelkében is megbénult. Ki tudja mi gyűlt össze a szívében, amióta fekszik tehetetlenül. Ki tudja mi váltotta ki az agyvérzést. Először a lelkét gyógyítja meg, majd mintegy mellesleg a testét is: „Kelj fel és járj!”
Mikor onnan tovább ment, látott egy embert a vámszedő helyen. Ez az ember látszólag egészséges, de mégsem tud magától felállni élete, aprópénzre váltott asztala mellől, mert nem segít neki senki. Ő volt Lévi, a későbbi Máté. Benne mindenki egy gonosz vámszedőt látott, aki pénzért eladta lelkét, nemzetét. Jézus benne is egy embert látott, talán mosolyogva közelített hozzá. Lévi utoljára édesanyja tekintetében látta ezt a sugárzást, miközben gyermekébe bele álmodta legszebb álmait. Egyszer csak jött valaki és ő boldogan feláll asztala mellől. Jézusnak már a tekintete is örömüzenet, evangélium.
Ilyen volt Kapernaum, ahol még a vámszedő is Jézusra várt, itt az emberek dicséretet tudnak mondani egy római századosról is, és tudnak Jézusnál közbenjárni érte. Abban, hogy éppen Kapernaum Jézus városa, így lehet a mi városunk, a mi községünk az Ő városa, az Ő gyülekezete, családunk az Ő családja, ha szavára egybegyűlünk úgy, hogy megtelik a ház és a környék, és ha négy egészséges el tud indulni egy beteggel. Ha olyan készen várjuk Őt, hogy felállunk és hátat fordítunk aprópénzre váltott életünknek, mint Lévi, ha rajta keresztül úgy látjuk egymást, ahogyan Ő bűn nélkül látott bennünket.
204. dicséret: Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom… (a régi énekeskönyvben: 226. dicséret)
