Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Lukács evangéliuma 10. részének 38-42. versei
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 10. részének 41-42. versei:
„41, Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,
42, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Ma keresztény életünk Hamlet-i kérdését vetjük fel – a „lenni vagy nem lenni” helyett valahogy így: lenni vagy tenni? Felismerem-e, hogy:
– mikor kell lennem, és
– mikor kell tennem.
Hogy jól értsük, gondoljunk a betániai Máriára, aki minden bizonnyal éppen olyan tüsténkedő és kérgeskezű háziasszony volt, mint Márta. De amikor házába lép Jézus, felismeri az el nem mulasztható megfelelő pillanatot, a drága alkalmat; most nem tüsténkedni kell, hanem (és nem csak!) lenni, mert úgy tudja csak másnap a jót jobban tenni. Felismerte az alkalmat, hogy most Jézus akar neki szolgálni, tehát ne ő akarja ugyanazt. Felismerte, hogy Jézus azért akar neki szolgálni, hogy majd jobb legyen az ő szolgálata is, ha majd arra kerül sor. Hagyja Jézus lábainál, hogy összeszedje őt a Mester, hogy majd – ha arra kerül a sor – jobban oszthassa szét önmagát.
Nos, nem az a kérdés, melyik a jobb, melyik a keresztényibb magatartás; a lenni vagy a tenni – hanem felismerni, mikor, melyik az a magatartás, amit Urunk kíván tőlünk. (Még ha kedvünk, azaz lelkiállapotunk ellenére is való!)
És még egyet: A lenni – Vele-lét csöndjéből születnek az igazi jézusi tettek. És akiben elakad a jézusi tett, az lelki trombózisban beteg. Béna, beteg tanítvány. Aki csak azt szeretné, hogy szolgálja ki őt Krisztus. De Ő nem kiszolgálni, hanem szolgálni jött közénk.
726. dicséret: Jöjj, királyom, Jézusom… (a régi énekeskönyvben: 464. dicséret)
