Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: A 62. zsoltár 9. verse:
„Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!”
Rick Warren lelkipásztor (Lake Forest, California) gondolatai:
A Bibliában azt olvassuk, hogy amikor veszteséges időszakon megyünk keresztül, akkor az első dolog, amit tennünk kell, az, hogy elengedjük a bánatunkat. A tragédia mindig erős érzelmeket vált ki – dühöt, félelmet, depressziót, aggodalmat és néha bűntudatot. Ezek az érzések megijeszthetnek, és gyakran nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Amikor nagy veszteséget élünk át, feltörnek belőlünk ezek a súlyos érzések. Ha most nem foglalkozunk velük, akkor később sokkal tovább fog tartani a felépülésünk.
Vannak, akik életük során soha nem néznek szembe a gyásszal. Elfojtják. Elnyomják. Úgy tesznek, mintha ott sem lenne. Úgy viselkednek, mintha nem is létezne. És ezért küzdenek még mindig a 20 vagy 30 évvel korábbi veszteségek okozta érzelmi stresszel.
Van egy tévhit, amely szerint Isten azt akarja, hogy állandóan mosolyogva járkáljunk és azt mondogassuk: Dicsőség az Úrnak! A Biblia azonban sehol sem írja ezt! Sőt, Jézus éppen az ellenkezőjét tanította. Máté evangéliumában ezt olvassuk: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak.” (5,4)
Nem baj, ha szomorúak vagyunk. Amikor egy keresztény szerettünk meghal, tudjuk, hogy a mennybe megy, ezért nem úgy gyászolunk, mint a világ. A mi gyászunk lehet más. Gyászolunk, mert hiányozni fog, de meg is nyugszunk, mert tudjuk, hogy már Istennél van. De sok más dolog miatt is gyászolhatunk; egy elromlott házasság miatt, egy elvesztett állás, vagy egy összetört álom miatt is.
Mit kezdjünk tehát az érzéseinkkel? Ne nyomjuk el őket, ne temessük el mélyen magunkban. Engedjük el őket – adjuk át Istennek. Kiáltsuk: Istenem, fájdalmat érzek! Gyászolok! Ezt nehéz elviselni! Ha jó példát szeretnél látni erre; olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid gyakran kiönti a szívét Istennek, és ilyen dolgokat mond: Istenem, nehéz időszakon megyek keresztül. Ez most nagyon fáj.
Kiálts Istenhez, ahogy Dávid is tette.
Mai igénkben ezt olvassuk: „öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” Ha most veszteségen mégy keresztül, kérlek, értsd meg, hogy ha nem engeded el a bánatodat, az előbb vagy utóbb elő fog törni. Az elfojtott érzések elmérgesednek, és végül kirobbannak, ami még több fájdalmat és bánatot okozhat.
Engedd el a bánatodat, hogy Isten meggyógyíthassa a szívedet.
62. zsoltár: Az én lelkem szép csendesen nyugszik…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-en-lelkem-szep-csendesen
