Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 6. részének 7. verse:
„Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Figyeljétek csak meg mai igénket: magához hívta, kiküldte… Tudjátok, a z egész keresztyén élet ritmusa lüktet ebben! Úgy küldi ki Krisztus a tanítványait ebbe a világba, hogy előbb magához hívja, majd felkészíti őket a kiküldetésre. Így válik érthetővé a templom, az istentisztelet jelentősége is. Idesereglünk a templomba, Jézus hívására, és innen küld ki bennünket a világba. Azért jövünk ide, Jézushoz, hogy felkészülve mehessünk ki a világba. Ne úgy tekintsétek tehát ezt a templomot, mint egy olyan kis szigetet, ahová még nem csapott be a világ szennyes hulláma, vagy mint egy kis lelki oázist, ahol az ember végre valami mással is foglalkozhat, mint a pénz, meg a munka, meg a politika, a kenyér-gondok. Valahogy olyanformán vannak a templomok az országutak mentén, mint olyan helyek, ahova mindig újra betérünk „tankolni”, feltöltődni, üzemanyagot felvenni, hogy azután legyen megint mivel bírni az utazást, a szolgálatot.
Nagyon jól tudom, hogy jó nekünk itt bent a templom falain belül, az ember olyan meghitt környezetben érzi magát, a jól ismert liturgia, énekek, miliő, emberek, mind otthonos érzést keltenek bennünk. De sohase feledjük el, hogy a templom az a hely, ahol az alkalmak során lelki izmainkat jól megmasszírozzák azért, hogy a világban, a mindennapi életben minél jobban, eredményesebben használhassuk.
Ha van valami az életben, amit nem lehet l’art pour l’art művelni, akkor az Isten ügyével való foglalkozás az. Isten igéjét sohasem azért hallgatjuk, hogy lelki élvezetekben legyen részünk, hanem azért, hogy felkészüljünk, megtelítődjünk azzal a bizonyos üzemanyaggal az életre. Hív – kiküld. Azért hív magához, hogy kiküldhessen. Persze, amikor magához hív, megvigasztal, ha például szomorú vagy, de azért vigasztal meg, hogy mások vigasztalására küldhessen ki. Amikor magához hív, megoldja valamilyen problémádat, de azért oldja meg, hogy most már felszabadulva küldhessen ki. Amikor magához hív, megtisztít a bűneidtől, de azért mos ki a bűneidből, hogy szabad lelkiismerettel küldhessen ki. A megvigasztalás is meg a bűnbocsánat is, az úrvacsora is azért történik, hogy megerősítsen, felkészítsen, megtöltsön újra és újra. Tehát, hogy kiküldhessen.
826. dicséret: Isten élő Lelke jöjj… (a régi énekeskönyvben: 463. dicséret)
