Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 6. részének 69. verse:
„És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
dr. Carl Eichhorn lelkipásztor gondolatai:
Fontos kérdéseknél a bizonytalanság szorongást vált ki, a bizonyosság pedig boldoggá tesz. Hogyan jutott el Péter arra a bizonyosságra, hogy Jézus a világnak rég megígért Megváltója? Mindenekelőtt nem a csodák szolgáltattak alapot erre a hitbeli bizonyosságra, de azok is közreműködtek. A kánai menyegzőn történt első csoda után ezt olvassuk: „és hittek benne a tanítványai”. Azonban a csodákban való hit mindig csak kezdeti hit, Jézus maga nem sokra tartotta ezt: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek”. Péter számára Jézus beszéde, szavai voltak a döntők. „Örök életnek beszéde van tenálad”. Belsőleg bizonyossá vált előtte: Ő az és senki más, akiben egész üdvösségünk el van rejtve.
A hit közvetlen felismerés, sokszor minden külső indítóok nélkül. A bizonyságtételen alapul. Hallásból van, Isten Igéje révén és nem látásból. Aki hisz, abban már magában is ott él az Ige. Belső tulajdonává vált. Aki hisz Isten Fiában, annak bizonyságtétele van önmagában és abban a bizonyságtételben hisz, amellyel Isten tett bizonyságot az Ő Fiáról. A hit a legmélyebb meggyőződés, ami csak létezik; nem nézet, amit ma magáévá tesz az ember, és holnap talán egy másikkal váltja fel. Mélységes, belső élmény ez, a lehető legszemélyesebb és legközpontibb megtapasztalás. Mintha pikkelyek esnének le szemünkről; a Lélek előtt ott áll Jézus a maga dicsőségében, telve kegyelemmel. Ez a Megváltó az én Megváltóm! Nem test és vér, nem saját kutatásunk, nem emberi rábeszélő-képesség, hanem a mennyei Atya maga teszi ezt nyilvánvalóvá az Ő Lelke által. A hit Isten által munkált bizonyosság, amely egyszerre csak fellobban a szívedben; hiszel és imádod Őt.
825. dicséret: Hinni taníts, Uram… (a régi énekeskönyvben: 479. dicséret)
