Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 6. részének 7-8. versei:
„7, Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.
8, Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Ha az probléma: hogyan imádkozzunk, még problematikusabb az, hogy mit. De mielőtt ennek a nyílt kérdésnek a megválaszolását megkísérelnénk a mai ige segítségével, ideje megint egyszer hangsúlyoznunk, hogy sem ez az ige, sem a Hegyi beszéd valamelyik másik „parancsa” nem hallgatható meg, mint valami jó tanács, és nem is hajtható végre, mint valami eljárás-mód, amihez csak erős akarat kell. Az imádkozás „technikáját” nem lehet megjavítani. Jézus Krisztus azért beszél minderről, amiről eddig szólott, és azért beszél itt most az imádkozásról is, hogy lássuk milyen tökéletlen és gyarló, milyen bűnös a mi magatartásunk Istennel szemben – Őnélküle.
Minden ember sokbeszédű imádkozás közben, mert minden ember – kivétel nélkül – pogány a maga erején. Olyan, mint a kisgyermek véget nem érő kívánságai, félelmei, nevetséges kis gondjai felsorolásában. Azt hiszi, csak ez a hiánytalan felsorolás segíthet a baján. Azt hiszi, eddigi hiányai, bajai, bánatai azért voltak, mert Istent nem tájékoztatta állapota felől, vagy éppenséggel valaki más helytelenül tájékoztatta az Urat mindezekről. Végre itt a jó alkalom; kiöntheti lelkét. Az ilyen imádság abból a tévedésből táplálkozik, mintha nem nekünk, hanem Istennek volna szüksége arra, hogy imádkozzunk. Pedig az imádság nem Isten kitanítását célzó cselekedet, hanem valami egészen más: Itt vannak, Uram, a szükségleteim, örömeim, bánataim, vágyaim, terveim panaszaim… Itt vannak mind, és bizony vannak, nem tagadom. Nem az a félelmem, hogy vannak, hanem az, hogy Tőled vannak-e, vagy a világtól. A Te Lelked szól-e bennem, vagy a Sátán sugdos a fülembe. Mondd meg, mi ezekből a Te szentséges tervedből való. Ezért imádkozom. Ez az imádságom. Legyen meg a Te akaratod.
Kérek tőled valamit, vagy megköszönök neked valamit. Nem azt kérem, hogy a kérésemet teljesítsd, hanem azt: tarts elém tükröt, és mutasd meg Magadat is nekem. Ha nem illik így oda a kérésem; örvendetes, hogy nem teljesül.
157. dicséret: Mindenkor áldom az én Uramat… (a régi énekeskönyvben: 254. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mindenkoron-aldom-az-en-uramat
