Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 14. részének 27. verse:
„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Az özönvíz körötti problémák elevenné tették számunkra a patriarchális kort, mindenkori idők nagy mumusának, a halálnak emberi értelem szerinti egyik ellenszerét. Hiába, egyszer mégiscsak meg kell halni, gondolja az emberi értelem, hadd következzék hát be ez az „egyszer” legalább mennél későbben. De hasztalan iparkodik az ember a halál pillanatát késleltetni, el nem mulszthatja ezáltal a halál félelmét. Úgy látszik, a hosszú élet nem orvossága a kikerülhetetlen halálnak.
A halálfélelmet csak Jézus Krisztus mulaszthatja el. Békekötés helyett örök békét hirdet. Azt mondja: Éren-nádon bujdokló űzött vad vagy egyik ember, a másik ember miatt nincs biztonságban az életed, nem is lehet, mert a másik ember minden áron meg akarja azt rövidíteni. A másik ember az, aki különféle praktikáival a „vesztedet” akarja, aki „sírba visz”. Egymás álmát zavarjuk, egymást idegesítjük, nyugtalanítjuk, ezért keserves az életünk. Ez az amúgy is kurta élet így lesz még inkább megnyirbált, megkurtított, semmi hasznára telő élet, a föld igazán siralom-völgye.
Jézus Krisztus békekötés helyett örök békét ígér. Higgyetek bennem és higgyetek nekem – mondja – és akkor egész életetek stílusa csodálatosan megváltozik. Nem esik több gyilkosság köztetek, megfértek egymással, hiszen még csekélylő véleménye sem támad egyikőtöknek sem a másik felől. A haragosok megbékélnek, elül tehát a bosszúvágy is, nem lévén mit visszatorolni. Nem gyűlölködünk többet, tudjuk egymást szeretni még akkor is, ha a másik ember nem szeret bennünket. Ha nem telik az időnk hiába; nem idegesít bennünket többé, hogy milyen gyorsan telik. Megszabadulunk az egyformán gyorsan és kínos-lassan telő idő zsarnoki igája alól.
774. dicséret: Csak vezess, Uram végig és fogd kezem… (a régi énekeskönyvben: 462. dicséret)
