Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 7. részének 24. verse:
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Kifogyhatatlan erő árad Jézus mostani ajándékából, ami a Hegyi beszéd befejezését alkotja tulajdonképpen. Tudom én, te ember, mondja meghitten és teljes szelídséggel, hogy szíved mélyén csak a heppiendet, a jó véget szereted igazán. Megfigyeltelek már régebben, tisztában vagyok vele, hogy téged, nyavalyást nem lehetne úgy magadra hagyni, mint a szegény, de erős hitű és gyermek-bizodalmú Ábrahámot Egyiptom határán; teljes bizonytalanságban. Kertes ház a te látásod Albertfalván, vagy Sashalmon, vagy valahol vidéken, annak a kapuját aztán boldogan nyitod-zárod, ahogy vasárnaponként a templomba mégy. No gyere, tervelgessünk egy olyan kapuról, meg egy olyan házról, amelyben te is megnyugszol és Istennek is kedvére való.
Nagyon meg kell beszélni egy ilyen házépítést, mert rengeteg a telekspekuláns, és nagyon sok a légvárszerűen épült lakások száma. Felépül a ház, és ömlik a zápor, jönnek az árvizek… A Krisztus stílusában épült háznak megvan a maga felcserélhetetlen jellege, és ezt kell megfigyelnünk.
Menjetek be a szoros kapun. Az Ő házába ilyen a bejárás: szoros. Másfajta házakba tágas szokott lenni, de az nem jó. Sokan járnak rajta és a veszedelemre visz. Csakugyan „end” a ház vége, a befejezése egy folyamatnak: életünk folyásának. Íme: Ábrahám sorsában sem maga a vándorlás volt a lényeges. Nem az a jellemző, hogy mégy, hiszen minden ember ezt cselekszi, hanem az: hová mégy, merre tartasz, mire végzed? Lehet a veszedelemre is menni, az életre is. Te hova igyekszel?
Azt mondod, jó emberek indítottak el? Megbízható, derék valakik, hiszen állandóan ott volt a szájukban a Krisztus neve. Ezt hajtogatták: Uram, Uram. De hátha ragadozó farkasok voltak juhoknak ruhájában; hamis próféták? Ne kérdezősködj senkitől, nézd meg a kaput magad, hogy szoros-e vagy tágas. Ha szoros; menj be rajta. (Hogy mikor szoros egy kapu? Akkor, ha nem könnyen jutni be rajta és kevesen próbálkoznak a nyitogatásával. Ha az életre visz. Meg kell próbálni; megmutatja magát. A példák úgyis személyre szólnak és nem is tanulságosak. Egyiknek itt szorít, másiknak ott.)
Aki szót fogad Krisztusnak és végigcsinálja amit tőle hallott, az felépíti a házat. Kősziklára építi. Bölcs ember. Mert telik az élet, jönnek a próbára tevő napok. Ömlik az eső, zúg az árvíz, fúj az orkán. A homokra épült háznak ennyi próbára már nagy volna a romlása. A kősziklára épített vár nem dől össze.
127. zsoltár: Hogyha az ember házat épít Isten segedelme nélkül…
