Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 14. részének 30. verse:
„Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!”
dr. Carl Eichhorn lelkipásztor gondolatai:
A természetes nehézkedési erő miatt Péter a mélybe süllyedt volna. Valami természetfeletti erő azonban ellene dolgozott – így a víz színén maradt. A hit isteni erőket tapasztal meg. Egymással párosulnak. Ezért mondja az Ige: „A hit az a győzelem, amely legyőzi a világot.” (1János 5,4). Nem csupán győzelmet szerez, hanem maga a győzelem, mert ahhoz a nagy győzteshez kapcsolódik, akiben mi mindenkor diadalmaskodunk. – Akinek hite van, az sok mindent elnyer. A hit messze eltekint attól, ami közvetlenül a szeme előtt van; egyedül az Úrra tekint. Amikor Jósafát királyt ellenséges túlerő fenyegetett, ezek a hitből fakadó szavak jöttek ajkára: „Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink”. (2Krón 20,12)
Péter sajnos ránézett egy hatalmas hullámra, mely a nagy szélben feléje hömpölygött. Talán már előzőleg egy kis öntetszelgéssel tekintett magára, hogy olyan valami sikerül neki, ami még eddig soha meg nem történt. És most a hullám ott volt közte és Jézus között. Igen megrémült. Jézus szavában kellett volna bíznia: „Jöjj!”. Ez a szó akkor is érvényes, amikor Jézust elfedik a hullámok az ember elől. A hit az Igébe kapaszkodik még akkor is, ha nem érzi az Úr jelenlétét. Ez az igazi hit. Amikor az ég beborul, ha vihar tombol, akkor így szól az ilyen hit: „Ha sötétségben ülök is, az Úr az én világosságom!” (Mikeás 7,8) „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26),
Ha Péterben előzőleg volt is valami önhittség, most megszégyenült. Világos lett előtte, hogy minden a hiten fordul meg. A hit visz véghez hatalmas dolgokat és nem Péter. Soha nincs bennünk isteni erő, ez csupán hit által a mienk. Önmagunkban mi mindig szegények, nyomorultak és bűnösök maradunk. Egyedül az Úr a mi igazságunk, gazdagságunk és erőnk. Mihelyt tetszelegve nézzük magunkat, elveszítjük Őt szemünk elől. Ekkor csupa nehézség és veszedelem tornyosul előttünk és mi süllyedünk. Csak Isten jóságának köszönhetjük, hogy kishitűségünk ellenére sem hagy minket teljesen elsüllyedni.
73. zsoltár: Bizonyára jó az Isten…
