Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Mózes első könyve 6. részének 6-8. versei:
„6,Megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.
7, Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket.
8, De Noé kegyelmet talált az Úr előtt.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Noé neve „nyugalom” jelentést hordoz, mégis övé az eddig legegyetemesebb, globális távlatú nyugtalanság, az özönvíz pusztításának Isten-ítéletes próbája és számára és övéi számára kegyelmes kihívása. Ennek végén pedig épp őt, a három legkegyesebb ószövetségi igei szentség emberét, (Noé, Dániel, Jób: Ez 14,14) megszállja a részegen elragadó, ördögi szégyenbe döntő, ellen-igei Gondolat.
Az emberiség egyetemes emléközöne a világ minden táját elborító özönvízről: lehet külön-külön hatalmas vízkatasztrófák összegződése, jégkorszakos éghajlatváltozások eredménye, egy földet kísérő hold óceánba csapódásának hatása – a külső földtani történés szerint. – Igei-üdvtörténeti kijelentés értelmében viszont végső fokon, az isteni Ige gondolataként funkcionáló Mindenségben – az emberiség gonosz, igeellenes, totális bűne hívta ki önmaga ellen az özönvizes Isten-ítéletet, melyből csak a kegyelmet talált Noé családja és világ-életszelete menekült meg. Az ítélet szörnyű volt, a kegyelmi menekülés csodálatos. Végül sajnos, az ítélet elviselésének és a szabadulás örömének személyes noéi utóhangja: szégyenletes; egy meggondolatlan emberi Gondolkodó borítja homályba benne az Isten-emberi Gondolatot.
– Hogyan jut ide Noé e rendkívüli, legnagyobb ítéletet legyőző, kegyelmi helyzetben?
– Úgy, hogy a legegyetemesebb nyugtalanságban kellett noéi nyugalmat őriznie, kihordania, hűségben győzelemre vinnie, s egy utolsó utáni szenvedélyes aktusban ezt már túlfeszült fáradásában és túl könnyednek felfogott befejezésében nem sikerült hitelesen megpecsételnie. Pedig egy hatalmas szimfónia sem végződhet gikszerrel. S a végső nem csak befejezést jelent, hanem elsőt és utolsót és mindent: a tökéletest. (1Mózes 9-18-29)
– Michelangelot vádolta 3 havi távollét után érkező barátja, hogy csak kicsiségeket művelt közben a Dávid-szobron. A válasz: E kicsiségek teszik a művet tökéletessé. S a tökéletesség sosem kicsiség.
– Noénak, Istenben való nyugalmával kellett elhordoznia, kegyelemben maradva, az emberiség bűnének fokozatos-rohamos teljességre jutását, hogy az „ember szívének minden gondolata szüntelen csak gonosz.” Mocsárgőzt kellett szívnia tiszta égi lehelet helyett.
– Noénak Isten közösségében, át kellett élnie az Isten-szív félelmes szomorúságát és ítéletét: „Megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön”. Egyre kevésbé gondolhatta Isten jó Gondolatát.
– Noénak ki kellett bírnia a szárazon való bárkaépítés emberi értelmetlenségét, teljesíteni parancsát.
– Noénak át kellett élnie a pusztító özönvizet, a halálosan lassú száradást, a szivárványos, új, szövetség-kötést.
– Noé végül szőlőművesként vigadott, de csak közeli, meztelen emberi kihágásig ért el. – Fiain túl Isten Fia úrvacsorája int felé.
238. dicséret: Eltévedtem, mint juh… (a régi énekeskönyvben: 215. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/eltevedtem-mint-juh
