Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve, 32. zsoltár 5. verse:
„Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
A lelkiismeret olyan-forma valami, mint a sötét háttér a festményen, amelyikből annál jobban kiemelkedik az a kép, amit a festő ábrázolni akar. Így válik a lelkiismeretfurdalás segítő eszközzé arra, hogy az evangélium hangjait annál tisztábban hallhassa meg az ember. Hogy a bűnbocsánat megnyugtató színei annál jobban kidomborodjanak. A lelkiismeretfurdalás segít bűnbocsánatért könyörögni. A fájó, gyötrő lelkiismeret segít megformálni a hátteret, amiben Jézus Krisztus golgotai keresztje plasztikussá, elevenné, életszükségletté válik az ember számára. Azért vezet a lelkiismeret a pokol előcsarnokába, hogy Isten visszahívhasson onnan a mennyország kapujába. Amint Dávid eljutott odáig, hogy bevallja hamisságát az Úrnak, megnyissa a kelést, – egyszerre ámulva, boldogan kiált fel: „te megbocsátottad bűnömet!” Tehát egyszerre felszabadul, fellélegzik, egyszerre újra rendbejött minden.
Hogyan lehetséges ez, hiszen éppen a bűn volt az, ami miatt menekült Isten elől. Amit takargatott, titkolt! Ami ellenségévé tette Teremtőjének?! Igen, de ha azt a bűnt igaz bűnbánattal odatárod Isten elé, megvallod Neki, akkor egyszerre észreveszed, hogy az a csúnya, utálatos valami „Elfedeztetett”, betakarta a Golgotán kiömlő, megváltó szent vér, az az adósság, ami lenyomott majdnem a pokolig; elengedtetett, mert mindent megfizetett helyetted Jézus, amikor meghalt a kereszten. Ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni, csak megbocsátani! És éppen ezt teszi Isten! Leveszi rólad bűneid terhét! Azt mondja az Ige: „Akinek lelkében csalárdság nincsen”, azaz aki nem azzal a hátsó gondolattal bánja meg a bűnét, hogy majd újra vétkezik, és nem azzal a hátsó gondolattal vétkezik, hogy majd újra megbánja, – hanem akinek Isten előtt való megadása őszinte, igazi. Annak szól az örömüzenet: Isten leveszi rólad bűneid terhét!
Befejezésül csak annyit, hogy tehát Isten elől csak Istenhez lehet menekülni. Ha ezt megértetted; mindent megértettél. És ha meg is teszed, meg is menekülsz, meg vagy mentve, meg vagy váltva! A fenyegető, félelmes, hatalmas, de igazságos Isten elől csak a Jézus Krisztusban megismert Megváltó Istenhez menekülhet az ember, a Golgota keresztjéhez. Csak oda! Így válik a mi menekülésünk hazaérkezéssé. Ezt jegyezd meg: Isten elől csak Istenhez menekülhetsz, az Ő Jézus Krisztusban feléd tárt, édesatyai karjai közé!
32. zsoltár: Ó, mely boldog az oly ember…
