Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Márk evangéliuma 5. részének 1-17. versei
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 5. részének 8b. verse:
„Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Milyen félelmetes, titokzatos hatalom az, amit úgy nevezünk röviden: bűn. Amit sokszor olyan könnyedén veszünk, bagatellizálunk, amivel olyan könnyelműen játszunk. Bizony, a bűn nemcsak azt jelenti, hogy egy kicsit kirúgok a hámból, egy kicsit túlteszem magam azon, ami szabad, tisztességes, ami jó, ami tiszta és becsületes, hanem a bűn mindig egy bizonyos megszállottság, megkötözöttség, bizonyos kiszolgáltatott állapot valamiféle lefelé húzó erőnek. Bizonyos sodortatás valamiféle emberfeletti gonosz áramlat által. Kapunyitás, amelyen át romboló, sátáni erők törnek be és uralkodnak el az ember testén-lelkén, meg a környezetén. Az ember egyszerre csak azt veszi észre, hogy már nem azt teszi, amit akar, hanem amit muszáj. Hatalmába kerítette valami erő.
Gondoljatok egy iszákosra, egy szexuális ösztön rabjára, a pénz szerelmesére, egy zsarnok típusú emberre. Mint egy megszállott, engedelmeskedik a benne lévő, rontó erőnek. Sodorja a szenvedélye, a vére, az indulata. Néha az ilyen megkötözöttségnek a látható jelei is bevésődnek az ember arcába; eltorzul az ábrázata, kivetkőzik magából, valami fenyegető és mégis riadt tűz lobban a szemben, máskor pedig csak a szív vergődik titokban valami szorításban, szinte démoni szorításban. Mert az ilyen mindennapos indulatok, mint a gőg, a hiúság, az irigység, a harag, a gyűlölet, mind-mind csupa megkötözöttség, a bűn megszállottsága. Ó, nagyon sok ilyen gadarénus jár ma is közöttünk, ha talán valamivel tisztességesebb formában is, mint annak idején.
És mi olyan hamar készek vagyunk az ítélettel: reménytelen eset! Nem lehet rajta segíteni. Nos, mai történetünk éppen azt mutatja, hogy nincs reménytelen eset Jézus számára. Itt éppen arról van szó, hogy akiről már mindenki lemondott, akit mindenki elhagyott, lesajnált, megvetett, reménytelen esetnek tartott, Jézus éppen ezért az emberért, ezért az egyért jött át erre az egész vidékre. Jézus egészen másképpen látja a nyomorult embert, mint bárki. Jézus nem nyugszik bele abba, hogy az ember olyan, amilyen: megszállott, őrült, lealjasodott, hanem Jézus mindig meglát az ember számára egy egészen más lehetőséget, egy egészen más életet. Jézus meglátja az emberben az Isten gyermekét. És Jézusnak ez a látása teremtő látás.
508. dicséret: Jézus, én bizodalmam… (a régi énekeskönyvben: 357. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-en-bizodalmam
