Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Mózes első könyve 25. részének 29-33. versei:
„29, Egyszer Jákob valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan jött meg a mezőről.
30, Ézsau azt mondta Jákobnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok.
31, De Jákob azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat!
32, Ézsau ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog?
33, Jákob azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát Jákobnak.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Ézsau egyéni üdvtörténeti pályájának és felelősségvállalásának rendjében sem elsősorban külön személyiségként jelenik meg előttünk, hanem mindig ifjabb ikertestvérével, Jákobbal együtt, éspedig az „elsőszülöttségi jog” előbb általa semmibe vett ügyében, aztán éles, szinte halálos vitájában, – az egyéni enyhülést hozó, de végleges megoldást nem adó megbékélésig.
A legpokolibb Gondolkodó megnyilvánulás ezzel kapcsolatban az isteni kijelentés gyökeres félreértése: „Jákobot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem” (Mal 1,2-3). Mintha a teremtő megmentő és újjáteremtő szeretet Istene alapvető lelki-szellemi személyválogatást gyakorolna a Róma 2,11 („Mert Isten nem személyválogató) ellenére – és így gyűlölne.
Itt nem Isten-ember közötti egzisztenciális életviszonyról van szó, hanem a teremtési életrend és születés-sorrend jogi lényegéről és formájáról. – „Ha valakinek két felesége van, az egyik szeretett, a másik gyűlölt, és szülnek neki fiakat, mind a szeretett, mind a gyűlölt, és a gyűlöltnek fia lesz az elsőszülött: Azon a napon, amelyen az ő fiait örökösökké teszi a maga jószágában, nem teheti első-szülötté a szeretettnek fiát a gyűlöltnek fia helyett, aki elsőszülött, hanem az első-szülöttnek, a gyűlöltnek fiát ismerje el, két részt adván neki mindenből, amije van: mert az az ő erejének zsengéje, övé az elsőszülöttség joga” (5Móz 21,15-17).
– Itt a „szeretett”, illetve „gyűlölt” kifejezés teremtésrendileg, illetve, mintegy „természet-jogilag” kedvezményezettet és kiemeltet, másrészt nem kedvezményezettet és háttérben állót jelent. Egyenlősdi hétköznapi szörnyű szürkesége helyett a teremtési életgazdagságok különbségei és sokasága ez, melyben mindenkinek megadatik a maga osztályrésze.
– Ézsau életében ez az elsőszülötti jog jelentett: atyai családi gazdag örökséget, felelős megbízatást áldás kíséretében, végül a Messiás-Krisztusnak az ő családi ágából származó egyetlenszerű, örök kiváltságát!
– De az Ézsau-i Gondolkodó mindezt levegőnek nézte. Egy kiéhezett pillanatában az egészet odaadta öccsének – egy tál lencséért. Hiszen ő vadászatokban úgy is halni jár, mire való neki az elsőszülöttségi jog?!? Éhében elfeledte, hogy épp ezért kellett (volna) néki, annak megtartó ereje. Kárhozati gondolkodásában nem a múlandón szerzett örökkévalót, hanem az örököt eladta a múlandóért.
– Csak amikor az ő múlandó apai öröksége – Jákob csalása kiderülvén – veszélybe jutott, akkor gyúlt késő, gyilkos haragra. Az örökkévaló teremtési jogot, – megbízatást vihetik; de a saját földi ősörökség harca: szent és sérthetetlen. – Krisztus megváltó születése pedig oly messze van! Ézsau legpokolibb gondolata a teljes Krisztus-felejtés. Ennek áldását hiába kereste: „Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste” (Zsid 12;16-17).
– Csak a minket kereső Krisztusban bízhatunk.
449. dicséret: Jézus, vígasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vigassagom?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
